Marad az esős, borongós idő, plusz szél. De hát kánikulát mégsem várhatunk decemberben.
Judit és Loretta napja van. A Loretta név ritka, de mégis mindenki ismeri a Brian élete című filmből. Ezt a brit Monty Python csoport készítette 1979-ben, és mivel Jézus történetét figurázza ki nagyon viccesen, akkor még főleg a vallásos embereket háborította fel. (De titkon ők is nevettek.) Van benne viszont egy jelenet, ahol az egyik férfiszereplő bejelenti, hogy ő nő akar lenni, ezért hívja mindenki Lorettának. Ezen akkor még nagyjából mindenki jót röhögött. Aztán az elmúlt években komolyan felmerült, hogy ezt a jelenetet ki kellene vágni a filmből, mert sértheti a transzneműeket. Ez végül nem történt meg. Fura is lett volna, hiszen a film elég sok mindenkit sért – de persze csak azokat, akik meg is akarnak sértődni.
Amint tudod, nyakunkon a karácsony. És ahhoz hagyományok tartoznak: az ajándékok, a fenyőfa és a mézesbáb – vagyis a mézeskalács! Ma ennek a hosszú-hosszú történetét meséljük el. Már csak azért is, mert a karácsonyi díszeken már ideje gondolkodni!
A mézeskalács nem magyar eredetű, de nálunk is több száz éve ismert. Az egyik fontos szerepe, hogy szerelmi ajándék volt. Már magát a mézeskalácsot sem adták olcsón a vásárokban, de az igazi prémiumtermék a tükrös szív volt. Ezekbe a gazdagon díszített mézeskalács szívekbe még egy tükröt is sütöttek. Ha egy legény ilyet vásárolt egy lánynak, az gigalájknak számított. Pontosabban eljegyzési szándéknak. És ha a nő elfogadta, azzal tulajdonképp igent mondott.
Írunk még újonnan felfedezett állatokról is, és mindjárt itt a képregény. Ezenkívül kiderül, mi a helyzet Mikulás és Télapó csatájában. Jó olvasgatást mára!
