Mi a Kispolgár?

Az öntudatos polgár újságot olvas. Onnan tudja, mi folyik a világban. De mit adjon a gyermeke kezébe?

Hogyan szoktassa rá a tájékozódásra? Mit tegyen, ha nincs mindig ideje és energiája elmagyarázni a háborút, a járványt, a magyar és az amerikai választásokat, és közben azt is, mi az a parlament és kongresszus, mi az infláció és a korrupció, és hogy kell-e félni az atomtól? Pedig a gyerek fülel, kérdez, és tudni akar.

Mit akarunk?

Nincs könnyű dolga annak a gyereknek, aki szeretne tájékozott lenni. A hírportálok, hírműsorok számára emészthetetlenek. A böngészőben nem tudja, merre induljon, az online újságokat nem neki írják. A gyerektartalmak viszont mindenről szólnak, csak a világról nem: mackókat, szuperhősöket és hercegnőket próbálnak eladni neki. Ezen akarunk változtatni.

A Kispolgár egy mobilapplikációban működő napilap. Nem dinoszauruszokról és pónikról mesél, hanem ugyanarról, ami apát és anyát foglalkoztatja. Miért kell maszkot hordani járványban? Miért lett drágább a csoki? Mi a bajuk a tanároknak, és mi ez a háború a szomszédban? Milyen az iskola nálunk és máshol, mi a korrupció és mi köze az ő menzájához? És mi az Európai Unió, amelybe születni szerencséje volt? Türelmesen magyarázunk, de nem gügyögünk.

Nem fogjuk a nagy hírportálok napi száz hírével bombázni a gyerekeket. Naponta egy témát fejtünk ki részletesen, és néhány fajsúlyos eseményt dolgozunk fel. Van időnk gondolkodni minden mondaton. A legfontosabb híreket délutánra összefoglaljuk, és diszkréten jelezzük, hogy kész az uzsonna. Reggel szólunk, milyen idő lesz, mi várható a hírekben, és megpróbálunk kiprovokálni egy mosolyt a kakaó mellé. Az app fontos eleme az enciklopédia, így nem kell minden egyes cikkben fogalmakat magyarázni, csak linkelni.

A Kispolgár ingyenes. Járható út lenne ugyan a fizetős app, de akkor épp azokat a családokat érnénk el, ahol legkisebb a szükség. Működésünket önkéntes támogatásokból és lehetőség szerint pályázatokból finanszírozzuk.

Semmilyen párttól, háttérhatalomtól, oligarchától nem függünk, és nem is fogunk – hiszen épp azt szeretnénk üzenni a gyerekeknek és fiataloknak, hogy enélkül is lehet élni, sőt érdemes.

Mi a kotta?

Európai, öntudatos, egészségesen szkeptikus, kérdező gyerekeket szeretnénk – nem tudatlan alattvalókat, hanem kis polgárokat, akik nem is értik a feleselés kifejezést. Olyanokat, akik tudnak és mernek vitázni, és a vita után kezet fogni. Meg akarjuk mutatni nekik Magyarország, Európa és a világ sokszínűségét, és megértetni, hogy ez így szép, mert ők is beleférnek. Nem tervezünk azonban publicisztikát, kinyilatkoztatásokat, indulatos véleményt. Hittanóra helyett elmeséljük, mi a hinduizmus, az iszlám, és a kereszténység. Alapelvünk az ismeretterjesztés, ideálunk a felvilágosodás, küldetésünk a közszolgálat. Mármint amit eredetileg jelentett.

Sokkal több tartalmat akkor sem akarunk gyártani, ha úszunk a pénzben, mert nem kívánjuk a felesleges médiazajt bevinni a gyerekszobába. Teret adhatunk viszont iskolaújságoknak, hogy legyen ott is, ahol ma nincs, mert mindenki fél megcsinálni. Készíthetünk videótartalmakat, ha az jobb megoldás valamilyen témához. Segíthetünk a tanulásban, alternatív tananyagok fejlesztését támogathatjuk. Összegyűjthetjük és meg is fizethetjük a legjobb tanárokat, akik érthetően elmagyarázzák az anyagot. Ösztöndíjat alapíthatunk kis tudósoknak. Megkérdezhetjük sok ezer gyerek véleményét bármiről. Parlamentet szervezhetünk belőlük, és egy napon átadhatjuk nekik a hatalmat. Úgyis ők jönnek.

Megmutathatjuk Magyarországnak, hogy igenis megnő benne az értelem, ha öntözzük. Hogy van egy jobb arca: a gyerekeinké.