Persze nem igazából őrülnek meg, csak elképesztő lelkesedéssel fogadják az ország nem hivatalos gyümölcsét: a mirtuszdiót (vagy ahogy ők hívják: feijoa). Azt ugyanis ajándékozásra használják, és imádják ezt a hagyományt.
Meglepő módon a mirtuszdió még csak nem is őshonos az országban, Dél-Amerikából származik. A zöld, illatos, ovális alakú gyümölcs ízéért nem mindenki rajong. Egyesekből nosztalgikus érzéseket vált ki (mert hasonlít a gyerekkori kiwi ízére), más nem hajlandó megenni: őket leginkább az orrfolyás állagára és színére emlékezteti a mirtuszdió.
Új-Zélandon a boltokban is lehet kapni a gyümölcsöt, de zömében otthon termesztik a polgárok. Büszkék rá, hogy szezononként több ezer mirtuszdiót osztanak szét a kerti fákról. Sokan a lehullott gyümölcsöket dobozokba, vödrökbe szedik és ingyen osztogatják a házak előtt, az irodákban, a szomszédságban.
Az új-zélandiak egy része nagyon büszke arra, hogy még soha életében nem fizetett a gyümölcsért. Sokan megvetik az ötletet, hogy boltban vegyék meg, másnak problémát jelent, hogy megvásárolja. A mirtuszdió kilója 1800 forint körül mozog.
Egy wellingtoni lakos, Diana Ward-Pickering ebben a szezonban több ezer gyümölcsöt osztott szét a kertben lévő öt fájáról. Egy dobozba tette ki a járdán, és minden barátnak, ismerősnek is adott belőle. Szerinte vannak, akik nem engedhetik maguknak, hogy megvegyék – ők viszont boldogan odaadják nekik a mirtuszdiót.
(AP)
