Az egyik olvasónk megírta nekünk, hogy cukorbeteg, és arra kért minket, hogy írjunk a betegségről néhány tudnivalót. Komoly hiányosságot pótlunk most, hiszen ahogy az olvasónk példájából is látszik, nem csak a felnőttek, hanem a gyerekek között is lehetnek cukorbetegek.
A cukorbetegség olyan állapot, amikor a szervezet nem képes az elfogyasztott ételt energiává alakítani. Ha megemésztünk valamit, egy glükóz nevű anyag kerül a vérünkbe. A glükóz egy cukor, amit a szervezet az ételből készít és energiaként használ fel.
Ahhoz, hogy ez az energia bejusson a sejtjeinkbe, a szervezetnek úgynevezett inzulinra van szüksége. Az inzulin egy hormon, amit a hasnyálmirigy sejtjei termelnek. Normál esetben a vércukorszintünket szabályozza. Ha ezt a testünk nem termeli megfelelően, akkor a vérünkben túlságosan megnő a glükóz-, vagyis a cukortartalom.
Cukorbetegségből nem csak egyféle van. Az I. típusban a szervezet leállítja az inzulintermelést, vagy nem termel eleget. A II. típusban a szervezet termel inzulint, de azt nem tudja megfelelően felhasználni. Ezért kell a cukorbetegeknek plusz inzulint juttatni a szervezetükbe.
Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek minden nap inzulint kell beadniuk inzulintollal vagy inzulinpumpával. Az inzulinpumpa egy olyan, testre rögzített eszköz, ami a nap folyamán, egy kis tűn keresztül folyamatosan adagolja az inzulint a bőr alá.
Fontos a tudatosság
A cukorbetegeknek naponta többször is ellenőrizniük kell a vércukorszintjüket. Ehhez használhatnak klasszikus vércukorszintmérőt. A kütyü úgy működik, hogy a betegek megszúrják az ujjukat egy csepp vérért cserébe. Azzal a mintával a vércukorszintmérő rögtön meg tudja mérni az az értékeiket. Mások úgynevezett glükózmonitort használnak, ami valós időben méri a vércukorszintjüket.
A cukorbetegek körülbelül 90 százaléka 2-es típusú. Ebben a típusban akkor kezdődik a probléma, amikor a sejtek amolyan falat emelnek, és nem engedik be az inzulint. Ekkor a szervezet keményebben kezd dolgozni, hogy több inzulint termeljen, és idővel teljesen leáll a termeléssel. Ekkor a 2-es típusú cukorbetegeknek ugyanúgy szükségük van inzulinra, mint az 1-es típusúaknak, és néha gyógyszereket is kapnak. Ez azonban nem jelent azt, hogy a 2-es típusúak esete enyhébb lenne, mint az 1-eseké! Minden cukorbetegség veszélyes, ha nem kezelik.
Mítoszok, amiket gyakran hallani
A cukorbetegséghez számtalan tévhit kapcsolódik, például, hogy „el lehet kapni”, vagy hogy az abban érintett emberek soha többé nem ehetnek egyetlen kocka csokit sem. De a betegség nem azt jelenti, hogy kizárólag cukormentes étrendet kell követniük. Kiegyensúlyozott, átgondolt és egészséges táplálkozásra van szükségük, de ettől még élvezhetik a legtöbb ételt.
Tévhit az is, hogy a cukorbetegek csak diabetikus termékeket fogyaszthatnak. A legnagyobb brit cukorbetegséggel foglalkozó szervezet nem is javasolja ezeknek a fogyasztását, mert ezek a jelölések ellenére szintén megbabrálhatják a vércukorszintet, és ráadásul rettentően drágák.
Az érintettek ugyanúgy teljes életet élhetnek, mint azok, akik nem cukorbetegek. Csak sokkal jobban kell figyelniük magukra. De utazhatnak, kirándulhatnak, részt vehetnek a családi ebédeken. Nem kell lemondaniuk a sportról, sőt, kifejezetten aktív életmódot kell élniük az egészségük megtartása érdekében.
Az inzulint egyébként 1921-ben fedezték fel egy torontói egyetemen. Azelőtt az 1-es típusban szenvedők a diagnózis után legfeljebb néhány évig éltek. Vagyis rengeteg ember életét mentették meg a kutatók. Előttük többen is próbálták kimutatni a betegséget. Egy dokumentum szerint 1674-ben egy Thomas Willis nevű orvos megkóstolta a vizeleteket és rájött, hogy a betegeké édesebb – a sok feldolgozatlan cukortól. Sajnos már nem élt, amikor kiderült, hogy miért volt édes a vizelet, de sokat segített más tudósoknak, akik szintén a betegséget vizsgálták.
