A múlt század elején és közepén Amerikában nagyon népszerű stílus volt a fehérek country, illetve a feketék blues zenéje, továbbá a templomokban a gospel dalok. Egy darabig ezek egymás mellett fejlődtek, de az 1950-es évekre több szerző és előadó vegyítette e stílusok jellemzőit, és fel is gyorsította a dalokat. Nagyjából így alakult ki a mai popzene első nagy korszakát meghatározó rock and roll zene. Ez nem csak egy új zenei irányzat volt, hanem egy egész kulturális forradalom is. Megváltoztatta a fiatalság zenei ízlését, öltözködését, hajviseletét, életstílusát, táncmozdulatait.
Biztosan láttátok a Vissza a jövőbe című filmet, ahol egy zseniális jelenetben sűrítették össze a rock and roll kialakulását, amikor a tingli-tangli báli tánczenekarba beszállt a főhős. És ott Marty aztán bemutatta, mitől is döglik a légy.
Ez persze csak egy elképzelt jelenet, igazából megoszlanak a vélemények, hogy vajon melyik volt az első rock and roll dal. Van, aki szerint a Jackie Brenston & His Delta Cats 1951-es felvétele, a Rocket 88 volt az.
A legtöbbek azonban Bill Haley 1954-es Rock Around the Clock című dalához kötik a rock and roll születését. Az biztos, hogy ez volt az, amely már a széles tömegekhez is eljutott.
Bill Haley azonban nem volt egy különösebben jóképű fazon, pedig ma már tudjuk, hogy az igazi rock and rollhoz sármra is szükség van. A korszak ikonja nem ő, hanem egy másik fehér srác, Elvis Presley lett.
Ő 1953 nyarán, kissé félénken bekopogott egy lemezstúdióba az amerikai Memphis városában, hogy négy dollárért két dalt rögzítsen az édesanyjának a szülinapjára. Jó kis ajándék, nem? Pláne, hogy ezzel gyakorlatilag felforgatta a világot. A stúdió vezetője, Sam Philips ugyanis valamit megérzett Elvis előadásmódjában, így visszahívta később egy próbafelvételre. Ott volt két zenész, egy gitáros és egy bőgős, és felvettek az ismert, That’s All Right, Mama című dalt. Na, ez a harmadik alapmű, amihez a rock and roll születését kötik:
Elvis ötvözte legsikeresebben a fekete blues és a fehér country hangzást. Közben a kiállásával, mozgásával, lázadó stílusával elbűvölte a fiatalokat. A következő években, sőt évtizedekben igazi szupersztár lett. Ő volt az első popzenész világsztár. Olyan dalokkal, mint a Heartbreak Hotel, a Hound Dog vagy a Jailhouse Rock örökre beírta magát a zenetörténelembe. Rengeteg zenész tartotta ezeket példának a saját művészetéhez.
A korszakban sorra tűntek fel más nagy rock and roll hősök is. Bill Haley és Elvis is fehérként játszotta a főleg a feketékhez köthető zenéjét. Chuck Berry, Little Richard viszont feketeként. Chuck Berry volt az első, aki a rock and rollt történetmeséléssel és gitárszólókkal dúsította. Ő írta a Vissza a jövőbe filmben megidézett dalt is. Little Richard viszont a zongora mögül vitt bele óriási energiákat a zenéjébe. A stílusa és hangja is rengeteg későbbi zenészt inspirált.
Fontos szereplő volt még Jerry Lee Lewis, aki szintén a vad zongorajátékáról volt híres. A Great Balls of Fire és a Whole Lotta Shakin’ Goin’ On dalaival felgyújtotta a színpadokat. Néha szó szerint is, mivel egyszer benzinnel leöntötte és meggyújtotta a zongoráját, hogy lenyűgözze a közönséget.
Buddy Holly volt a rock and roll szemüveges, rendkívül művelt arca. Dalai, mint a Peggy Sue vagy a That’ll Be the Day különlegesek, előremutatóak voltak. Ő volt az egyik első, aki saját maga írta és játszotta a dalait.
A rock and roll nemcsak a zeneipart változtatta meg, a társadalmakra is hatással volt. A műfaj segített áthidalni a faji szakadékokat, hiszen fekete és fehér előadók egyaránt népszerűek lettek, és közös rajongótáborokat szereztek. A fiatalok számára a rock and roll az önkifejezés és a szabadság jelképévé vált, miközben az idősebbeket idegesítette a hangos, őrült zene.
A rock and roll alapozta meg a későbbi popzenei irányzatokat, amikről a Zenesuli következő részeiben fogunk írni.
