1925 nyarán hét diák az amerikai George Washington Egyetemen beleegyezett abba, hogy 60 órán, azaz két és fél napon át ébren marad. Szigorúan a tudomány nevében. A kísérletet egy Frederick August Moss nevű pszichológus vezette. Ő akkoriban úgy gondolta, hogy az alvás „tragikusan elpazarolja az életünk egyharmadát”.
A négy lányt és három fiút a professzor folyamatosan figyelte a két és fél napos ébrenlétük során. Mérte a pulzusukat, a testhőmérsékletüket és a reflexeiket. Időnként intelligenciateszteket és reakcióteszteket végeztetett velük. Sőt, az éberségüket azzal is vizsgálta, hogy gyakorlati feladatokat kellett megoldaniuk. Például autóvezetést és parkolást.
Moss azt tapasztalta, hogy a diákok képesen voltak ébren maradni 60 órán keresztül. Ehhez az is kellett, hogy végig csináljanak valamit. Autóztak, énekeltek, mozogtak, beszélgettek.
Nem mutattak súlyos testi tüneteket, nem ájultak el, nem omlottak össze, csak nagyon kimerültek. Az éberségi feladatokban kissé romlott a teljesítményük. A kísérlet végén gyorsan és mélyen elaludtak.
Moss beszámolója szerint nem mutattak tartós károsodást. A professzor ez alapján bizonyítottnak vélte azt az elméletét, hogy nem kell annyit aludni. „A túl sok alvás éppolyan káros lehet, mint a túl sok ital – eltompítja a test és az elme működését” – jelentette ki.
De már akkor is voltak más tudósok, akik kételkedtek Moss megállapításaiban. Figyelmeztettek, hogy bár a diákok nem omlottak össze, a teljesítményük fokozatosan romlott. És nincs bizonyíték arra, hogy az ember tartósan elviselné az alváshiányt.
A következő évtizedek kutatásai aztán egyértelműen cáfolták Moss elméletét. Számos kutatás bebizonyította, hogy már néhány napos alváshiány jelentősen rontja a gondolkodást, az emlékezést, az észlelést, sőt, a hangulatot is.
Hosszú távon az alváshiány hormonális zavarokat, memóriaromlást, immunrendszeri gyengülést, sőt szív- és anyagcsere-betegségeket is okozhat.
Ma már azt is pontosan tudjuk, hogy az alvás közben nem egyszerűen pihen a test, hanem ez az egyik legaktívabb biológiai folyamat.
Az agy ilyenkor rendezi a nap közben tapasztalt ingereket, megerősíti a memóriát, az alvás jó hatással van a sejtekre, és megerősíti az immunrendszert.
A kutatások szerint a napi 7–9 óra alvás az ideális – a túl kevés vagy túl sok alvás is betegségekhez vezet.
Bár Moss professzor tévedett abban, hogy az alvás felesleges, a kísérlete mégis hozzájárult ahhoz, hogy száz évvel később jobban értsük: az alvás nem luxus, hanem az egészségünk egyik alapja. (Popsci / Kispolgár)
Az alvásidő kihasználására más módszerek is születtek, például a tudatos álmodás. Erről itt írtunk.
