Sok család karácsonyfáján van gomba formájú dísz. Ezek a pici, főleg légyölő galócát mintázó figurák nagyon cukik, de a gomba jóval szorosabban kötődik a karácsonyi ünnepkörhöz, mint gondolnád. Ugyanis egyes kutatók szerint a mai angolszász karácsony a Mikulással és a rénszarvasokkal nem alakult volna ki, ha nem lennének a gombák. Ez elsőre nagyon furán hangzik, de íme a magyarázat.
A légyölő galóca egy mérgező gomba, elsősorban hallucinációkat okoz a benne található vegyi anyag. A természeti népek varázslói, sámánjai előszeretettel használták ezt fel a szertartásaikhoz. Az északi sarkvidék népei, különösen a szibériai kamcsadál és korjak népek például a téli napfordulókor tartottak olyan rituálékat, amiken előkerült a gomba.
Ezt persze „fogyaszthatóvá” kellett tenni. A sámánok zokniba téve, tűz fölött szárították ki a gombát. A hatását pedig a rénszarvasok segítségével enyhítették. Meglehetősen undi módon. A gombát megetették a rénszarvasokkal. Az állatok emésztőrendszerében kiszűrődött a gomba legtöbb méreganyaga, de a hallucinációkat okozó muszkarin a szarvasok pisijében maradt. A sámánok ezt itták meg, és már kezdetét is vette az pszichedelikus utazás.
A kutatók olyan történeteket jegyeztek fel, amik szerint a sámánok látták a jövőt, állattá változtak és a Sarkcsillag felé repültek a tudásért. A szertartást ráadásul sokszor piros alapon fehér mintás ruhában végezték, hiszen ezek a légyölő galóca színei. És még egy fontos dologban hasonlítanak a sarkvidéki népek szokásai a modern karácsonyhoz. A kunyhóik, jurtáik bejáratát sokszor teljesen eltorlaszolta a hó. A házba ilyenkor csak a tetőn keresztül lehetett bemászni, azon a lyukon át, amin keresztül a füst távozni tudott bentről.
A kutatók szerint a gomba felhasználása a téli napforduló szertartásaihoz a skandináv és a kelta hagyományokban is megfigyelhető. Mivel pedig a kereszténység ünnepei a legtöbbször a pogány ünnepekre épültek, a gomba szépen átkerült a karácsonyfára is. (ffungi.org)
