Kellemes ünnepeket kívánunk a Kispolgár minden olvasójának! Köszönjük, hogy már két éve velünk vagytok, olvastok minket, üzentek és szerettek.
Az adventi és az ünnepi időszak a családról, a hagyományokról, az egymás felé fordulásról és a kedvesség továbbadásáról szól. Legalábbis erről kellene szólnia. Reméljük, hogy ez sokatoknak megadatik, és hogy valódi örömet találtok a karácsonyban.
Még akkor is, ha esetleg nehéz és fárasztó évetek volt. Sokunknak az volt. Idén a magyarországi és a világpolitikai események is borúsak, sokszor kifejezetten ijesztőek voltak. Mondjuk úgy: kevés odafordulást és kedvességet lehetett kiolvasni belőlük. Igyekeztünk is, hogy csak a legfontosabb hírekről számoljunk be nektek, és amennyire lehet, kihagyjuk a felesleges nyomasztást.

De minden nap követjük az eseményeket, ezért tudjuk, hogy nem mindenkinek örömteli a karácsony. Nem mindenkit vesz körül szeretet, biztonság vagy megértés. Bár ne kellett volna arról írnunk az elmúlt hónapokban, hogyan hagyta cserben a magyar állam a rá bízott gyerekeket és fiatalokat. Arról, hogy a családok egy része borzasztóan kevés fizetésből él, miközben a gyerekek lelkiállapota sokszor riasztóan rossz.
Estig sorolhatnánk a gondokat, amelyek megoldásához rengeteg idő és pénz kellene. De főleg szándék. És emberség. Az emberség a felnőtteknél legtöbbször választás kérdése. A gyerekeknél viszont még ösztönösebb érzés – épp ezért különösen fontos megőrizni. És ennek nem csak karácsonykor kellene számítania.
Nincs tökéletesen működő ország. Nincs olyan hely, ahol egyszerre csúcsminőségű az egészségügy, az oktatás és a tömegközlekedés. Minden nemzet küzd a maga problémáival, vezetésével. De vannak nálunk jóval boldogabb társadalmak, ahol a polgárok megteszik, ami rajtuk múlik: segítenek egymásnak, és bíznak abban, hogy a másik tisztességes és jóindulatú.

Tény, hogy könnyebb pozitívnak lenni egy olyan államban, ahol többnyire jól élnek az emberek. De a döntés, hogy hogyan akarunk élni, és hogyan bánunk másokkal, végső soron a miénk. Dönthetünk úgy, hogy odaállunk azok mellé, akiket bántanak – legyenek azok intézetis gyerekek, melegek, vagy éppen iskolatársak, akiket zaklatnak a szünetekben. Választhatjuk azt az utat, hogy nem vagyunk hajlandóak gyűlölködni, akkor sem, ha évek óta erre biztatnak minket az óriásplakátok. Hogy nem szokunk hozzá a kirekesztéshez, és nem csak akkor emeljük fel a hangunkat, ha minket ér sérelem, hanem akkor is, ha a körülöttünk élőknek okoznak fájdalmat mások.
A jövő politikusai, miniszterei, újságírói, gyermekvédelmi szakemberei ti vagytok. Tíz-tizenöt éven belül rajtatok is emberek sorsa múlhat és dönthettek úgy, hogy a mostaninál jobban akarjátok csinálni. Hogy felnőttként nem a hallgatás, a félrenézés, a pénz vagy a nemtörődömség vezet majd titeket, hanem az emberség.
A leveleitekből érezzük, hogy bennetek még megvan a segíteni akarás és a hit, hogy lehet másmilyen jövőt építeni. Egy boldogabbat. Ahol sokkal, de sokkal többeknek lehet szebb a karácsony. A feladat óriási, de nem lehetetlen. Mi itt leszünk, hogy drukkoljunk nektek hozzá.
Boldog karácsonyt!


