Szinte minden gyerek szereti a csokit. Sőt a felnőttek között is sok a csokifüggő. Nehéz ellenállni az édes, krémes, kakaós finomságnak. És olyan sokféle van: lyukas csokoládé, tömör csokoládé, rumos, meggyes, epres, kókuszos! A nagy csokigyárak folyton azon dolgoznak, hogy még finomabb csokoládékkal csábítsák el az embereket.
1937-ben az amerikai Hershey csokigyár egészen más megbízást kapott. Olyan csokoládét kellett alkotniuk, ami rossz. És ezt nem más kérte tőlük, mint a hadsereg!
A világ háborúra készült, az amerikaiak pedig tudták, hogy helyt kell majd állniuk több fronton is. A katonáknak kellett egy olyan élelem, amit magukkal tudnak vinni, és amivel túlélhetnek több napot is. Például ha elszakadnak az egységüktől, eltévednek, vagy mondjuk lezuhan a gépük és bujkálniuk kell a vadonban. Erre a csokoládé nagyon is alkalmas, mert rengeteg energia van benne – pont ezért hizlal.
A gond az, hogy a csoki alapvetően finom. És ha egy jóízű finomságot kiosztanak a katonáknak, azok meg fogják enni még a vészhelyzet előtt. Főleg, ha egyébként a hétköznapokon elég vacak kaját kapnak. Tehát a Hershey mérnökeinek ki kellett fejleszteni azt a csokit, amihez nem nyúl a harcos, amíg nem feltétlenül muszáj.
Az eredmény egy kőkemény, sötét tömb lett. Kakaózsírból, cukorból, zabpehelyből és tejporból készült, mesterséges ízesítéssel és vitaminnal. A masszív kocka nem olvadt meg a trópusi melegben – de a szájban sem. A használati utasítás szerint a fogyasztása úgy történik, hogy a katona a rohamkésével vékony pelyheket vág belőle, és ezt addig szopogatja, amíg valahogy lenyelhetővé válik. Így körülbelül félóra alatt lehetett elmajszolni a csokiszörnyet. De lehetett belőle italt is csinálni, forró vízben.
A D-fejadagként ismert csokoládé olyan undorító volt, hogy a katonák egységesen utálták, sőt Hitler titkos fegyverének nevezték. De hát épp ez volt a megrendelés. A célnak megfelelt, elfért a menetfelszerelésben, és senki se járt rá csak úgy unalomból.
Csaknem száz év telt el a katonai csoki megszületése óta. Ilyet már nem osztanak a katonáknak, de az ötletből kifejlődtek a különféle energiaszeletek. Ezeknek nemcsak a hadseregek, de hegymászók, sportolók, túrázók is hasznát veszik.
A katonák ma már sokféle ennivalót tartalmazó ételcsomagokkal indulnak harcba. Ezekben van húsétel, köret, vitaminos gyümölcsital, keksz, és általában édesség is. De az többnyire igazi csokoládé.
