Olyan, mint a vízisíelés, csak nem vízen, hanem havon űzik, és nem motorcsónak húzza az embert, hanem ló vagy kutya. A sportág norvég neve skikjøring (ejtsd: skijoring), ami szó szerinti fordításban sívezetést jelent.
Ez Skandináviában nagy hagyományokkal bír. Nyilván azért, mert ott északon sok hó volt mindig is. Az emberek sítalpakon közlekedtek, és gondolták, jó lenne, ha húzná őket valami. Így aztán vagy lovat, vagy szánhúzó kutyát fogtak be erre a célra.
Versenyek világszerte
Ebből fejlődött ki a skijoring nevű sport, ami igen népszerű a skandináv országok mellett Kanadában, az Egyesült Államokban és Oroszországban is. Ezekben az országokban rangos nemzetközi versenyeket is szerveznek.
Itt egy felvétel az egyik versenyző szemszögéből:
Annyi a lényege, hogy egy lovas és a speciálisan erre kiképzett lova vontatja a havon, sílécen csúszó sportolót. Tehát ez általában három szereplős futam: a kis csapathoz kell a ló, a lovas, és a síelő. Ritkábban előfordul, hogy csak a lóval, lovas nélkül húzatja magát a sportoló.
Sőt, van a sportnak kutyás változata is, amikor egy vagy több kutya húzza a síelőt.
Farsang a hóban
Egy-egy lovas futamon akár 65 km/órás sebességgel is száguldhat a síelő. Vannak olyan nehezített pályák, ahol a sportoló kapuk között szlalomozik, ugrik, vagy ügyességi feladatokat old meg. De a leggyakrabban egyenes vagy patkó alakú pályán rendezik a versenyeket.
Magyarországon például a Mátrában, ha nem is versenyeket, de szoktak ilyen lovas síelő túrákat szervezni, ha van elég hó.
A legnagyobb skijoring versenyek egyébként nemcsak gyorsak és látványosak, hanem nagyon színesek is: bundák, cowboykalapok, csizmák és csillogó síruhák keverednek egy ilyenen – mintha egy farsang lenne a hóban.
