Amióta tudunk a Marsról, találgatjuk, van-e ott élet. A kezdetleges távcsövek is megmutatták a Mars sajátos csatornáit. Erről a korabeli tudósok azt gondolták, hogy mesterséges öntözőrendszer, tehát ott intelligens lényeknek kell lakniuk. Aztán a huszadik században műholdak, szondák indultak a Mars felé. Ezek kiábrándító hírt hoztak: nincs nyoma életnek. A bolygó felszíne viszont arról árulkodik, hogy valaha folyók, tavak, sőt tengerek borították. Víz tehát volt – de vajon volt-e élet?
Ha ennek nyomára bukkannánk, az korszakos felfedezés lenne. Hiszen ma nem tudunk semmilyen életről a Földön kívül. Ha a Marson is volt (vagy van), az azt mutatná, hogy egyáltalán nem ritka a világegyetemben. És persze sokat elmondana az is, miben hasonlít és miben különbözik a földi élettől.
A Mars-kutatás legsikeresebb eszközei a Mars-járó robotok. Ezek sokféle tudományos vizsgálatot el tudnak végezni. Például képesek elemezni a különböző anyagokat, és megállapítani, miből vannak. Kameráik éles képeket készítenek. Ma már sokkal többet tudunk, de ez persze újabb kérdéseket szül.
Először is: civilizációnak, az emberihez hasonló életnek semmilyen nyoma nincs. Vannak csínytevők, akik hamisítanak különböző képeket, de a hivatalos fotókon semmi sem utal épületekre, gépek maradványaira vagy utakra.
Ez persze nem zárja ki, hogy évmilliókkal ezelőtt volt ilyesmi. A Mars nagyon komoly változáson ment keresztül. Jelenleg lényegében lakhatatlan: nincs számottevő légkör, a káros sugárzás akadálytalanul bombázza a felszínt, és folyékony víz sincs. De hogy mit temetett el ez a változás, azt ma még nem tudjuk. A Mars-robotok ásatásokat nem tudnak végezni, csak sekély fúrásokat.
Ősbacik nyomában
A kutatások elsősorban mikrobiológiai nyomokat keresnek. Olyan jeleket, amelyeket egysejtűek, baktériumok hagynak maguk után. Tehát nem csontokat és koponyákat, hanem olyan anyagokat, amelyek a szerves élet eredményei. Ilyen például a metán, amit általában baktériumok termelnek. Metánt észleltek a Mars légkörében. De ez nem perdöntő bizonyíték, mert létrejöhet élet nélkül is – bár ez ritka. Üledékes kőzetek is őrizhetik élet nyomait.
A Perseverance Mars-járó szorgosan gyűjtögeti a mintákat, és ezeket egy későbbi küldetés visszahozhatja a Földre. Ennek óriási jelentősége van, mert a földi laboratóriumok sokkal jobban felszereltek. És ha egyszer embert küldönk oda, ők biztosan megrakják a puttonyukat marsi kőzettel.
Ennek van ellenzéke is. Csillagászok egy csoportja azt követeli, hogy egyelőre senki ne hozzon semmit a Marsról. Épp azért, mert elképzelhető, hogy életképes szervezetek lapulnak benne. Például olyan vírusok, amelyek ellen tehetetlenek vagyunk. Ám nagyon kicsi annak az esélye, hogy egy marsi vírus képes lenne megfertőzni az embert.
Az biztos, hogy a mai Mars az általunk ismert életre nagyrészt alkalmatlan. Van olyan elképzelés, hogy a marsi élet esetleg a felszín alatt élt túl. Ott persze nincs napsugárzás, ami a földi élet alapja. De talán valamilyen kémiai folyamatból nyernek energiát az ottani szervezetek. Ezt a jövő űrkutatása fogja kideríteni.
A válasz tehát ma még az, hogy nem tudjuk, de rajta vagyunk az ügyön. És akár néhány éven belül előkerülhet igazi bizonyíték.
