Zavaros közéleti téma bolygatta meg a magyar sajtót, amelynek központi szereplője Szijjártó Péter külügyminiszter. Egyelőre még az sem egyértelmű pontosan, hogy szivárogtatási vagy lehallgatási botránynak nevezzük majd az ügyet, pedig nem ugyanazt jelenti a kettő. Megpróbáljuk röviden elmagyarázni, miről van szó!
Mi történt az elmúlt napokban?
A Washington Post című amerikai újság nemrég diplomatákra hivatkozva arról írt, hogy Szijjártó Péter zárt körű uniós tárgyalások részleteit oszthatta meg Oroszország külügyminiszterével, Szergej Lavrovval. Ezek állítólag az Ukrajnával kapcsolatos döntésekről és az orosz szankciókról szóltak. Az Európai Bizottság komolyan vette a sajtóhíreket és magyarázatot kért Magyarországtól az ügy miatt. Szijjártó határozottan tagadta a vádakat és összeesküvés-elméleteknek, álhíreknek nevezte őket.
Egy új szál
Miután megjelent a Washington Post cikke, a kormányközeli Mandiner arról írt, hogy külföldi titkosszolgálatok hallgatták le Szijjártó Pétert. (Hiszen ez magyarázatként szolgálhat arra, hogy honnan tudni, kivel beszélt a külügyminiszter.) Az újságok tényként közölték, hogy a szolgálatok egy magyar oknyomozó újságíróval, Panyi Szabolccsal dolgoztak a lehallgatáson.
Panyi nagyon sok, a kormánynak kellemetlen esetet hozott már nyilvánosságra és régóta nyomoz az orosz–magyar politikai kapcsolatok ügyében. A Mandiner közzétett egy hangfelvételt, amelyen az újságíró arról beszél: megadta Szijjártó telefonszámát egy uniós tagállam titkosszolgálatának. Vagyis a kormány szerint Panyi segítségével hallgatták le a minisztert.
Az újságíró elismerte, hogy ő beszél a hangfelvételen. Ugyanakkor közzétett egy leiratot Szijjártó Péter és Szergej Lavrov egyik 2020-ban folytatott telefonbeszélgetéséről. Azt szintén egy tagállam titkosszolgálata rögzítette, Panyi pedig 2024-ben számolt be róla. Vagyis Szijjártó telefonját már hosszú évek óta lehallgatják, ehhez nem kellett Panyi segítsége. (Itt jegyeznénk meg, hogy ez a telefonszám logikusan sokaknak meglehet: például a külügyminiszter magyar vagy külföldi kollégáinak, de még az újságírók nagy részének is.)
Mit csinált a kormány?
Hétfő reggel a kormány és a kormányközeli sajtó ellentámadásba lendült és igyekezett nagyon másképp tálalni a történetet. Szergej Lavrovról (vagy a neki átadott információkról) egy szót sem mondott senki. Orbán Viktor és a miniszterei ehelyett arról beszélnek, hogy Szijjártó lehallgatása egy súlyos, Magyarország elleni támadás.
Az, hogy egy magas rangú politikust más (akár szövetséges) országok titkosszolgálatai lehallgatnak, nem számít újdonságnak. Ezt a politikusok is jól tudják, hagyományosan ezért sem beszélnek telefonon érzékeny témákról. Angela Merkel volt német kancellár telefonját több mint tíz éven keresztül hallgatta le az amerikai nemzetbiztonság (az ügy pedig igen rosszat tett a két ország kapcsolatának). Ráadásul – legalábbis Panyi Szabolcs szerint – Szijjártó nem titkosított, hanem nyílt vonalon beszélt Lavrovval, még úgy is, hogy a magyar kollégái többször is figyelmeztették rá, hogy ebből baj lehet.
Mi lehet a következmény?
Szijjártó Péter és Szergej Lavrov gyakran találkozik egymással, amit az EU nem néz jó szemmel. És miközben Szijjártó 2021-ben kitüntetést is kapott Lavrovtól azért, amiért olyan sokat tett az orosz-magyar kapcsolatokért, Magyarország rendre akadályozza az EU-ban az Oroszország elleni szankciókat és az Ukrajnának nyújtott támogatásokat.
A sajtóhírek után könnyen lehet, hogy az uniós tagállamok a jövőben óvatosabbak lesznek és egyszerűen kihagyják Magyarországot a bizalmas tárgyalásokból. Vagy nem árulnak el nekünk fontos stratégiai lépéseket. Még nem látni, hogy a következő napokban Szijjártó állítólagos szivárogtatásáról hallunk majd többet, vagy a kormány történetéről, amely szerint a külügyminiszter megfigyelés áldozata lett. Ha lesznek bizonyítékok az ügyben, beszámolunk róluk!
