Budapest alatt egy párhuzamos világ húzódik. Ha végigsétálsz a főváros turistalátványosságai mentén, nem kizárt, hogy a lábad alatt hasonló érdekes felfedeznivalók vannak. A föld alatti Budapest rejtett alagútjai, barlangjai és titkos létesítményei olyan történeteket őriznek, amelyekről sokan még csak nem is hallottak, pedig egyes helyszínek ma is látogathatók. Igaz, főleg különlegesebb alkalmakkor, nyílt napokon. Érdemes figyelni ezeket az időpontokat, mert évente csak egy-két alkalommal nyitják meg ezeket a helyeket a látogatók előtt.
A Budai Vár alatti alagútrendszer tele van titkos objektumokkal
A budai Várnegyed sziklái rengeteg titkot őriznek. Az Úri utca 72. alatt, a Várbarlang részeként épült ki a Magyar Nemzeti Bank egykori ötszintes óvóhelye. Ezt úgy építették meg, hogy külön trezort kapott az ország aranykészlete és a Szent Koronának is jutott egy saját terem. A második világháborúban 600 ember húzta itt meg magát. Az MNB óvóhelye mára nagyrészt használhatatlan, sok helyen beomlott, de vannak tervek a felújítására.
A Budai Várban 1936-ban épült egy titkos óvóhely Horthy Miklós kormányzó és kormánya részére is. 100 fősre tervezték, de mire kész lett, addigra átvették a Várat a németek. Így egy ideig a német hadsereg itteni parancsnoksága állomásozott itt. A fő bunkerrész 80 méter hosszú, két szintes. 56 szoba, étterem, konyha, tárgyaló és egy kis kórház is helyet kapott benne. 1950-ben kibővítették és atombiztossá tették. Egy atomtámadás esetén elvileg 15 napot lehet kihúzni benne. A titkos bunker létéről sokan csak 2006-ban szereztek tudomást, ekkor oldották fel a létesítmény titkosítását.
Ugyancsak a várban található egy olyan pincerendszer, amit használtak irattárnak és börtönnek is. Az Úri utca 47. alatt (és itt most konkrétan értjük azt, hogy alatt) őrizték például Martinovics Ignácot a 18. század végén és később Batthyány Lajos miniszterelnököt is. A járatokat 1928-ban felújították és kibővítették, 1935-ben pedig ellátták csatornával, konyhával, fürdőszobákkal. A második világháborúban ez lett az itt működő német titkosrendőrség, a hírhedt Gestapo magyarországi központja is. A háború alatt sok magyar ellenállót végeztek ki ezekben az alagutakban.
A hidegháború idején épült meg az úgynevezett F4 objektum, vagyis a Rákosi-atombunker. A Kossuth tér és a Szabadság tér között, 39 méter mélyen elhelyezkedő, közel 3800 négyzetméteres komplexum 2200 ember befogadására alkalmas. Érdekessége, hogy közvetlen kapcsolatban áll a metróhálózattal, emiatt ma is a BKV üzemelteti. Az állapota eléggé leromlott, de a bunkert működtető gépeket, szellőzőket ma is rendszeresen karbantartják.
Évtizedek óta tartja magát a legenda, hogy egy titkos pincebörtön működött az egykori Köztársaság téri pártszékház alatt. A székház volt az ötvenhatos forradalom idején a kommunista párt főhadiszállása is, így nem véletlen, hogy a felkelők ezt is megostromolták. Sokan próbálták megtalálni a pincebörtönt, mert úgy vélték, hogy itt tartják fogva azokat, akiket a hatalom bebörtönzött. Viszont sem akkor, sem később nem bukkantak ennek az alagútnak a nyomára. Ennek ellenére egyes visszaemlékezések szerint a Keleti pályaudvar és a Blaha Lujza tér között valóban léteztek rejtélyes, később befalazott járatok.
Nemcsak háborús célra épültek föld alatti alagutak, épületek
A pesti oldalon, Kőbánya mélyén található a Fővárosi Vízművek legrégibb, ma is működő létesítménye. Az 1868 és 1871 között épült kőbányai víztároló belülről leginkább egy föld alatti katedrálisra emlékeztet. A színes téglákkal kirakott, hatalmas tereket az év nagy részében víz tölti meg, de a nyílt napokon végig lehet járni ezt a különleges helyet.
A Parlament hűtő-fűtő rendszere egy Nádor utcai bérházból induló folyosón keresztül kapta a gőzt, hogy a kémény ne csúfítsa el az épületet. Sőt, a századfordulón a szökőkutak vizét felhasználva, hatalmas ventilátorokkal hűtötték az Országház alatti pincerendszer levegőjét, így biztosítva a „légkondicionálást” a honatyáknak.
Hasonlóan praktikus a Központi Vásárcsarnok 120 méter hosszú alagútja is, amely közvetlen kapcsolatot teremtett a Dunával. Ezen keresztül szállították be az árut a hajókról a raktárakba, elkerülve a felszíni forgalmat. Ma a szemétszállítást végzik el ezen a járaton keresztül.
