A világ legdrágább bélyege nem különösebben szép. Ez egy 19. századi ritkaság, ami a Sotheby’s Aukciós Ház árverésén 9,5 millió dollárért cserélt gazdát öt évvel ezelőtt. Az 1856-ban kiadott British Guyana 1 cent Magenta ezzel negyedik alkalommal döntött rekordot az árveréseken, letaszítva a trónról az addigi csúcstartó svéd bélyeget, ami egy sárga háromshillinges.
A szakértők előzetesen még ennél magasabb, akár 20 millió dolláros vételárat is elképzelhetőnek tartottak. A névtelen vásárló által fizetett 9,5 millió dollár azonban így is mérföldkő a bélyeggyűjtés történetében. Átszámítva hárommilliárd forintot még soha nem fizettek egy bélyegért korábban.
A bíborvörös papírra nyomott bélyeg egy véletlen és a kényszer nyomán jött létre. 1856-ban az angol gyarmat Brit-Guyana postamestere azért rendelte meg a bélyeget, mert a Londonból várt szállítmány nem érkezett meg. A pici, mindössze 2,5X3,2 centiméteres bélyeget a helyi újság, a Royal Gazette nyomdásza készítette el. Összesen háromféle bélyeget készített a postamester utasítása alapján: a magenta, azaz bíborvörös négycentest, a négycentes kék színű bélyeget és az egycentes magentát. Előbbi kettőből több is fennmaradt, az utóbbiból azonban csak ez az egy létezik az egész világon.
A ritkaság legutóbb 1986-ban volt látható a nyilvánosság előtt, az utóbbi negyven évet egy széfben töltötte. A bélyeg grafikája elég egyszerű, egy háromárbocos hajót ábrázol. Felette a gyarmat latin nyelvű mottójával: „Damus Petimus Que Vicissim” (Adunk, és kérünk viszonzásul). És hiába néz ki nagyon egyszerűen, szakértők csak a „bélyegvilág szupersztárjaként” emlegetik. Érdekesség, hogy ez az egyetlen jelentős bélyegritkaság, ami a brit királyi család világhírű gyűjteményéből is hiányzik.
A bélyeg kalandos utat járt be, mielőtt 2021-ben árverésre bocsátották volna. Első tulajdonosa egy 12 éves skót fiú, L. Vernon Vaughan volt, aki a bélyeget a nagybátyja egyik levelén találta meg. A fiú épp akkoriban kezdett bélyeget gyűjteni, ezért nem sejthette, hogy igazi ritkaság került a kezébe. Így Vernon a picit sérült és sarkainál kivágott darabot mindössze hat shillingért adta el egy helyi gyűjtőnek, hogy más, számára izgalmasabb bélyegeket vehessen belőle.
Az egycentes bélyeg aztán az évtizedek során neves gyűjtők és múzeumok közt vándorolt. Megfordult Liverpoolban és Berlinben. Franciaország háborús jóvátételként foglalta le, mielőtt végleg az Egyesült Államokba került volna. Utolsó ismert tulajdonosa a néhai milliárdos John E. du Pont volt, aki 1980-ban még „csupán” 935 ezer dollárt fizetett érte. Ez mai értéken nagyjából 290 millió forint. John E. du Pont egyébként egy ismert vegyipari vállalatbirodalom örököse volt, akit 1984-ben emberölésért zártak börtönbe. A bélyeget a férfi hagyatékának kezelői bocsátották árverésre.
Ha esetleg érdekel a bélyeggyűjtés, tudd, hogy nem lesz minden bélyeg ilyen elképesztően értékes. Egy bélyeg értékét elsősorban az határozza meg hogy mennyi van belőle. Minél kevesebb példány maradt fenn belőle, annál magasabb az ára. Akkor is értékes lesz egy-egy bélyeg, ha valamilyen ritka hiba, például egy rosszul nyomtatott szó van rajta. Növelheti a bélyeg értékét, ha kalandos a története, ha ismert és híres tulajdonosai voltak korábban, és az is, ha a gyűjtők kimondottan vadásznak rá. Vagyis ha nagy rá a kereslet.
