Többször írtunk már arról, hogy lánynak születni még ma is hátrányt jelenthet. És, kedves fiú olvasóink, ha azt hiszitek, hogy ez a cikk most nem nektek szól, nagyon is tévedtek. Ugyanis az, hogy egy társadalom hogyan bánik a nőkkel, igaziból titeket is érint. Mert nagyon nem mindegy, hogy olyan világban nőttök-e fel, ahol az emberek fele ugyanazért a munkáért kevesebbet keres, vagy mondjuk nem érzi magát biztonságban az utcákon.
A héten az egyik legnagyobb internetes portál, a HVG újságírója, aki történetesen maga is nő, interjút kért a budapesti rendőrfőkapitánytól. Arról akarta kérdezni, hogy mit tud tenni a rendőrség a nőket érő utcai zaklatások ellen. Korábban közel háromszáz történet jutott el hozzá, többnyire nőktől, amikben arról számolnak be, hogy az utcákon, buszokon, villamosokon milyen kellemetlen helyzetbe kerültek. Volt, akiknek csak beszólogattak, másokat tettekkel is zaklattak. A legijesztőbb pedig az volt, hogy a nők töredéke ment csak ezek után a rendőrségre. Azt mondták, nem bíztak abban, hogy komolyan veszik a történeteiket.
Botrány lett a félrement levélből
Az újságíró, Martini Noémi ezek után kérte az interjút, amire először azt a választ kapta, hogy a rendőrség „nem kíván élni” a lehetőséggel. Később azt mondták neki, hogy küldje el a kérdéseit írásban. Majd, amikor szerette volna tudni, hogy miért nem teheti fel a kérdéseit személyesen, olyan választ kapott, amiből hatalmas botrány lett. A rendőrség ugyanis véletlenül neki is elküldte azt a levelet, amit az ottani munkatársak csak egymásnak szántak. Ebben pedig az állt: „Egy sikítozó kékharisnyával nem fog Budapest rendőrfőkapitánya interjút készíteni”.
A levél nemcsak az újságírónőt döbbentette meg, hanem lényegében mindenkit. Mert ez azt jelenti, hogy a rendőrség komolytalannak gondolja a kérdezőt, és ezzel magát a témát is. Pedig nagyon kevés olyan nő él ma Budapesten, aki ne élt volna át kellemetlen pillanatokat az utcákon vagy a közlekedési eszközökön.
A zaklatások ugyanis akkor is rémesek, ha egészen ártalmatlannak tűnnek. Az olyasmi beszólások, mint a „szia, cica, van gazdád?” lehet, hogy egy fiú számára viccesnek tűnnek. Egy lánynak, nőnek viszont a komoly félelmet okozhatnak. Sok nő, aki átélt ilyesmit, arról számolt be, hogy nem lehetett biztos abban, hogy a beszólás ennyiben marad-e. Hogy a füttyögés csak füttyögés marad, hogy tovább megy-e az utána fütyülő férfi, vagy utána indul. És legtöbb nő arról számolt be, hogy azok, akik ezeket az eseteket látták, simán félrenéztek ilyenkor. Ezek után nem csoda, ha sokan nem érzik magukat biztonságban az utcákon, buszokon. És mindig lesz olyan nő, aki emiatt inkább otthon marad, ahelyett, hogy este egy jó programra menne a barátaival.
Az utcai zaklatást (angolul catcalling) egyébként számos országban komolyabb bűncselekményként kezelik. New Yorkban utcai táblákon, Londonban és Párizsban pedig például a metróban hívják fel a figyelmet arra, hogy ez tilos. És mindenhol ott van a hatóság telefonszáma is, ahol ezeket az eseteket jelenteni lehet.
A nők biztonsága nemcsak a nők ügye
A biztonságérzetet pedig az adná vissza, ha a hatóságok komolyan vennék ezeket az eseteket és fel is lépnének ellene. Ehelyett az ezzel foglalkozó újságírónőt nevezték sikítozó kékharisnyának. A kifejezés egyébként csak ma számít gúnyosnak. Eredetileg ez egy angol irodalmi mozgalom, a Kékharisnya Társaság neve volt, ami kifejezetten művelt, olvasott nőkből és férfiakból állt a 18. században.
Viszont azért elszomorító, hogy a rendőrség munkatársai ilyen lekicsinylő megjegyzést tették egy nőre, mert így azon sem lehet csodálkozni, hogy ez a mindennapi életben is szinte mindenhol előfordul. Pedig ez nagyon nincs rendben.
A rendőrség persze rögtön bocsánatot kért, és megígérte, hogy belső vizsgálatot tartanak az ügyben. És megszólalt a belügyminiszter is, aki alá a rendőrség tartozik. Pósfai Gábor azt írta a Facebookon, hogy a félrement levél hangneme elfogadhatatlan. De ami legfontosabb, azt is írta, hogy a közbizalom alapja a tisztelet. A nőket ért utcai zaklatással pedig valóban foglalkozni kell, és minden eszközzel dolgozni kell az ilyen esetek megelőzésén. Azt is hozzátette, hogy reméli, hogy a rendőrségen belül olyan intézkedések történnek majd, hogy hasonló eset nem fordulhat elő még egyszer. És remélhetőleg ez azt jelenti, hogy a rendőrök mostantól tényleg nem gúnyolják a hozzájuk forduló nőket. Még a hátuk mögött sem.
