Ha valaki azt mondja, piramis, valószínűleg elsőre Egyiptom jut eszedbe. Ott ezek az építmények az uralkodók (fáraók) és előkelő emberek síremlékei. Pedig van egy ország, ahol több mint kétszer annyi piramist találni, mint Egyiptomban. Ráadásul az ottani uralkodók egy időben még Egyiptomot is meghódították. Mindjárt el is mondjuk, melyik az.
Ha piramisokról beszélünk, nehéz nem az egyiptomi gízai piramisokra gondolni. Közülük a legnagyobb, Kheopsz fáraó piramisa (ismertebb nevén a gízai piramis) eredetileg mintegy 146 méter magas volt (képzelj el egy 50 emeletes házat, nagyjából akkora). Ez egyébként az ókori világ hét csodája közül ez az egyetlen ma is álló építmény, és a legrégebbi is.
Csakhogy a piramisépítés nem kizárólag az egyiptomiak szokása volt. Sőt, ha az ismert ókori, egyiptomi és núbiai típusú piramisok számát nézzük, Egyiptom még csak nem is az első helyen áll. Núbiát töriből biztosan tanuljátok, ez egy történelmi régió Észak-Afrika keleti részén, a Nílus völgyében. Egyiptom déli és Szudán északi részén fekszik.
És akkor meg is érkeztünk a piramis-rekorderhez, ami az afrikai Szudán. Itt a régészek körülbelül 255 ókori piramist tartanak számon. Egyiptomban ezzel szemben 120–140-et ismerünk.
Fontos, hogy a pontos szám attól is függ, hogy a kutatók miket számolnak piramisnak. Más civilizációk, például a közép-amerikai maják és aztékok lépcsős piramisainak beszámításával az összehasonlítás már jóval bonyolultabb lenne. Az indián őslakosok egyébként az istenek tiszteletére és különböző vallási szertartásokhoz építették.
De kik építettek ennyi piramist Szudánban?
A már említett núbiai régióban egykor egy hatalmas és gazdag állam, a Kusita Királyság volt. A kusiták a Nílus mentén éltek. A királyságnak évszázadokon át fontos szerepe volt. Uralkodói kereskedtek, templomokat és palotákat építettek, arannyal és más értékes nyersanyagokkal foglalkoztak.
Az egyiptomiakkal hol békében éltek, hol háborúztak. Az időszámításunk előtti 8. században pedig a kusita uralkodók meghódították Egyiptomot, és közel száz évig ők adták az ország fáraóit.
Vagyis volt idő, amikor Egyiptomot olyan fáraók irányították, akik a mai Szudán területéről származtak.
A két civilizáció sok mindent átvett egymástól. A kusiták például tisztelték az egyiptomi istenek egy részét, és a piramisépítés hagyományát is továbbvitték. Közben azonban saját kultúrát, művészetet és építészeti stílust alakítottak ki.
Kisebbek, de sokkal meredekebbek
A mai Szudán területén lévő piramisok többsége a hajdani Meroé városának közelében áll. Itt több mint kétszáz piramist emeltek, főként uralkodók és más előkelő emberek sírhelyei fölé.
Ezek az építmények egészen másképp néznek ki, mint az egyiptomiak. Jóval kisebbek, általában 6–30 méter magasak, az oldalaik viszont sokkal meredekebbek.
A kusiták a halottaikat a piramisok alatti föld alatti sírkamrákba temették. A sírokba gyakran ékszereket, használati tárgyakat és más értékeket is helyeztek, mert hittek a halál utáni életben.
A királyságban ráadásul nemcsak férfiak uralkodhattak. Több nagyhatalmú királynő is vezette az országot. Egyikük, Amanirenasz még a Római Birodalom csapataival is harcolt.
Miért nem hallunk róluk annyit?
Az egyiptomi piramisok világhírűek, a szudániakról viszont jóval kevesebb szó esik. Pedig a Meroé környéki romváros és piramisai 2011 óta az UNESCO világörökségi listáján is szerepelnek.
A különbség egyik oka, hogy Egyiptom régóta a világ egyik legismertebb turisztikai célpontja, Szudán viszont kevéssé van a figyelem középpontjában.
A szudáni piramisok közül ráadásul sok megrongálódott az évszázadok során. Voltak, amelyeket sírrablók fosztottak ki, másokat az időjárás pusztította.
A piramisok története azonban egy fontos dologra emlékeztet: az ókori Afrikában nemcsak Egyiptomban léteztek fejlett és hatalmas civilizációk.
És ha legközelebb valaki megkérdezi, melyik országban van a legtöbb ókori piramis, már tudod a választ. Nem Egyiptom, hanem Szudán.
(Forrás: Howstuffworks.com/Kispolgár)
