Dánia a különböző felmérések szerint a világ egyik legboldogabb országa. Az egyik boldogságlistán az ország legutóbb az 5. helyezett volt a 30 év alattiak körében, a 60 évnél idősebbek között pedig abszolút első. Ugyanezen a listán a magyar fiatalok például csak a 36. helyet, az idősebbek pedig a 70. helyezést érték el.
Más felmérések azt is mutatják, hogy a dán iskolákban sokkal kevesebbszer fordul elő gyerekek közötti bántalmazás, mint Magyarországon vagy más országokban.
Ezekre a kedvező adatokra sok minden hat, többek között az ország gazdasági ereje, az emberek életszínvonala, a politikai és a társadalmi közbeszéd, és a kulturális hagyományok éppúgy, mint a családi és iskolai nevelés.
A dán iskolarendszer híres arról, hogy jó teljesítményeket érnek el a gyerekek a nemzetközi felméréseken írásból, matekból, de arról is, hogy nagyon odafigyelnek a pedagógusok a tanulók igényeire. A különböző gyerekek különböző igényeire.
Ráadásul ott a tananyag része az empátiaóra is 6-16 éves korig. Az empátiát másképp „beleérző képességnek” hívjuk. Egy olyan képesség, amivel bele tudunk helyezkedni egy másik ember lelkiállapotába. Például a másik ember bánatát hallgatva, beleképzeljük magunkat az ő helyzetébe, és saját élményként éljük meg. Vagy el tudjuk képzelni, mit érez a másik, ha örül, vagy ha szorong. Ezt a beleérző képességet lehet fejleszteni is. Éppen erről szólnak a dán iskolákban a „Klassens tid” nevű órák.
Az iskolákban tudatosan is odafigyelnek arra, hogy a következő generációk megértőek legyenek egymással.
Az empátiát, mint tantárgyat több mint húsz évvel ezelőtt, 1993-ban vezették be kötelező tárgyként a dán iskolákban és pontosan annyira fontos, mint a matematika, az irodalom vagy az idegen nyelvek.
Ezeken az órákon a diákok többek között megvitatják a problémáikat függetlenül attól, hogy van-e köze az iskolához vagy nincs, majd a tanáraikkal és társaikkal közösen megpróbálnak rájuk megoldást találni. Amennyiben pedig senkinek nincs olyan témája vagy problémája, amit az órán megbeszélhetnének, ezt a tanórát arra használják, hogy pihenjenek, relaxáljanak, élvezzék a tanulás nélkül együtt töltött időt.
Kispolgár / Eduline / Worldhappiness.report
