Londonban, Angliában igen nagy népszerűségnek örvend az a műalkotás, ami korábban sokakat összezavart vezetés közben. Ez a jelzőlámpafa. A szobrot egy francia szobrász, Pierre Vivant készítette egy alkotópályázat keretein belül.
A Traffic Light Tree-t 1998-ban állították fel egy szennyezés által károsított platánfa helyére, egy körforgalomhoz. Az persze sosem volt tervben, hogy valódi közlekedési jelzéseket mutasson, hiszen 75 darab, számítógéppel vezérelt lámpa működik rajta. Eredetileg úgy volt, hogy a lámpák a londoni tőzsde forgalma szerint világítanak majd, de ez túlságosan drága ötletnek bizonyult.
A nyolc méter magas szobrot maga az alkotó úgy írta le, hogy „a jelzőlámpafa illeszkedik a szomszédos londoni platánfákhoz, a lámpák változó mintázata pedig a környező lakó-, pénzügyi és kereskedelmi tevékenységek soha véget nem érő ritmusát tükrözi”. Milyen költői. Néhány autós eleinte összezavarodott a lámpáktól, mert azt hitték, azok igaziak. Valószínűleg sokkot kaphatott, aki először azt hitte, tényleg erről kellene valamiféle közlekedési jelzést leolvasnia néhány másodpercen belül.
De miután megszokták, a helyiek és a turisták megszerették a szobrot. 2005-ben készült egy felmérés, amelyben brit autósokat kérdezett az ország legjobb és legrosszabb körforgalmairól. A Traffic Light Tree-t tartalmazó körforgalom egyértelműen a legnépszerűbb volt. 2011-ben utazott kicsit a fa. A körforgalmat, ahol állt, átalakították, és sokáig nem lehetett tudni, mi lesz a szobor sorsa. Végül a Trafalgar Way körforgalom állították fel újra 2013-ban.
De hogy született egyáltalán a jelzőlámpa?
A jelzőlámpákat mindannyian ismerjük, de talán keveset tudunk arról, hogy működnek. A lámpák olyan elektromos jelzőberendezések, amelyek képesek szabályozni és működtetni forgalmat. Ezek lényegében pici jelzőmonitorok, amelyeket egy forgalomirányító berendezés irányít (ez a legtöbbször a jelzőlámpa testén kívül helyezkedik el).
A piros fény a kötelező megállást, a zöld az áthaladást jelenti, a sárga pedig a színek közti átváltást vagy valamilyen veszélyt mutat. Magyarországon négyféle jelzése van a közlekedési lámpáknak: piros, piros-sárga, zöld és sárga. De egy csomó országban nincs is sárga szín, egyszerűen csak a piros és a zöld szín váltakozik. Ami a gyalogosok lámpáit illeti, őket egy sétáló ember-szimbólum vezeti, és ezek sokszor villognak is, ha váltáshoz közelednek.
Hol született?
Az első közlekedési lámpát 1868. december 10-én helyezték forgalomba Londonban. A gázüzemű lámpát egy vasútmérnök találta fel. Elég kezdetleges volt, ugyanis a fényét egy kar mozgatásával szabályozta egy rendőr. Sajnos a lámpa egy év múlva fel is robbant. A jelzőlámpagyártás legfontosabb szereplője a következő években az Egyesült Államok lett.
Salt Lake Cityben egy rendőr találmányát, az első zöld-piros, elektromos lámpát 1912-ben szerelték fel. 1920-ban azonban Detroitban – szintén egy rendőrnek köszönhetően – megjelentek az első háromszínű (piros-sárga zöld) lámpák. Az 1930-as években már a maihoz hasonló, modern lámpákat szereltek fel Oklahomában. A jelzőlámpák ebben az évtizedben rohamosan terjedtek.
Még pár évvel korábban, 1926. december 23-án Budapesten is megjelentek a „villanyrendőrök”, de ezek rövid időn belül elavulttá váltak. A lámpákat a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésénél állították fel (vagyis a mai Blaha Lujza térnél).
A villanyrendőr elnevezés azért volt ötletes, mert ekkor még tényleg egy rendőr állt a kereszteződés közepén, akinek a feje fölött lógott a kötelekkel a környező házakra függesztett jelzőlámpa. Ezeket a rendőr úgy tudta állítgatni, hogy elforgatott egy rudat. Az első oszlopon álló lámpát a Szent István körúton szerelték fel 1938-ban, az első vidéki jelzőlámpákra pedig 1959-ig kellett várni: akkor Miskolcon helyezték forgalomba azokat.
