Ma nem is csak egy műtárgyat mutatunk be nektek, hanem egy egész művészeti ágat, és annak legjelentősebb magyar alkotóját. Harasztÿ István, akit mindenki csak Édeskének becézett, leginkább a kinetikus szobrairól volt híres. A kinetikus mozgót jelent. Olyan alkotásokról van szó tehát, amit vagy emberi erővel, vagy mágnesekkel, esetleg árammal lehet mozgatni. Lényegében gépesített szobrok.
Harasztÿ István a 20. század második felében, a szocializmus idején kezdte a pályáját, és a hetvenes években lett híres. Olyan szobrokat csinált, amik nem igazán nyerték el a hatalom tetszését. Ezekkel ugyanis erősen kritizálta a Kádár-rendszer működését. Nem véletlen, hogy bár elismerték a tehetségét és az újító gondolkodását, épp, hogy csak megtűrték.
A szobrai ugyanis többnyire azt mutatták meg, hogy mennyire buta és sokszor értelmetlen a rendszer. A Fügemagozó című szobor például egy nagy és bonyolult szerkezet, amiben acélgolyók mozognak végtelenítve. Ennek a tárgynak az üzenete az, hogy ha a fügéből eltávolítják az összes magot, akkor nem marad semmi belőle.
A Wurslitzer című szobor egy olyan zenegép, ami akkor hagyja abba a fülsüketítő zenét, amikor valaki végre pénzt dob bele. Volt olyan páncélszekrénye is, ami nevetéssel „jutalmazta” azt, aki kinyitotta. A Madárkalitka című szobor pedig azt mutatta meg, mennyire volt „szabad” az ember a Kádár-rendszerben. Ez egy olyan kalitka volt, aminek nyitva volt az ajtaja, egészen addig, amíg a benne ülő kismadár mozdulatlanul ült. Ahogy a madárka megmozdult, a kalitka ajtaja becsukódott.
Harasztÿ Istvánnak köztéri szobrai is vannak, a Madár például a Fővárosi Állatkertben áll. Ez a szárnyait mozgatja, ha fúj a szél. És nemcsak szobrokat csinált, hanem képeket is, amikhez mindenféle apró tárgyat, például csavarokat, pénzérméket, kulcsokat, órarugókat használt fel.
Kiemelt kép: Stemplire várva 1. Forrás: Magyar Nemzeti Galéria
