Az olaszországi Toszkánában számos gyönyörű látnivaló van. Ezek közül az egyik leghíresebb a Vaglia településen álló 11 méter magas férfiszobor. Az Appennini-hegység kolosszusa nevű óriást az 1580-as évek elején alkotta meg egy flamand (belga) szobrász, Giambologna.
A kolosszus egy idős, szakállas férfira hasonlít, aki egy tó partján guggol. Bal kezével mintha valamilyen állat fejét szorítaná a földre, amelynek a szájából víz ömlik a tóba. A márványból és téglából készült férfit a szobrász az Appennini-hegység megszemélyesítésének szánta, ezért is olvasztotta össze a testét a környező sziklákkal és vízi növényzettel. Mintha félig ember, félig hegy lenne, egy fura teremtmény, ami szigorú tekintettel őrzi a természetet.
Hol lakik a hegyek ura?
A szobor egy hatalmas területen helyezkedik el, ahol egykor a híres Villa di Pratolino állt. A reneszánsz villát és annak kertjét a második toszkán nagyherceg, Francesco de’ Medici építtette a szeretőjének. Ő rendelte meg a szobrot is, méghozzá úgy, hogy abban több barlang és terem is elférjen. Nem csak arra vágyott, hogy a kolosszus látványos legyen, hanem arra, hogy azt udvari célokra is lehessen használni.
Az óriás földszintjén szökőkút, freskókkal díszített termek, a felső szintjén pedig egy kisebb zenekar befogadására is alkalmas szoba helye található. A legendák szerint Francesco de’Medici szívesen horgászott az óriás fejében lévő teremben üldögélve. Méghozzá úgy, hogy a csalit a kolosszus egyik szemnyílásán dobta ki.
Ekkor a termet fáklyák világították meg, amitől úgy tűnt, hogy ragyognak az óriás szemei. Sőt, egy kandallónak köszönhetően füstöt eregetett az orrlyukain keresztül – állítólag. A szobor egyébként építészeti bravúr is volt, mivel annak „testén” vízcsövek futottak, így az óriás izzadni és akár sírni is képes volt. Télen jégcsapok képződtek rajta, ami kissé már-már fenyegetővé tette a műalkotást.
A Villa di Pratolino volt a Medici-birtokok legnagyobb kertparkja. A kortársak a „csodák kertjének” is nevezték. Az óriás mellett értékes szobrok, kápolnák és díszes márványművek is álltak a fűben. De miután a nagyherceg és a szeretője elhunyt, a villa elhagyatottá vált. 1822-ben végül lebontották az épületet, a legtöbb szobrot pedig eltávolították.
Miután később egy orosz származású család megvette a telket, új villát építtetett fel ott. 1981-ben a parkot és az épületet megvette Firenze, így az ma is látogatható. Nem annyira népszerű, mint mondjuk az Uffizi Képtár, így szerencsére várakozni sem kell sokat az élményért.
A kolosszus – több száz éves kora ellenére – sokak számára meglepően modernnek tűnik. A land art nevű művészeti irányzat, amelyben a természeti elemeket (kő, föld, növények) használják egy mű építéséhez, csak az 1960-as évek végén indult el. Az óriás ebből a szempontból jócskán megelőzte a korát.
