John Everett Millais (1829-1896) brit festő és illusztrátor volt, a 19. század több ismert költőjének könyvébe készített rajzokat. Híres volt arról, hogy a természetet a lehető legaprólékosabban festette meg, hosszú-hosszú órákat töltve a legkisebb részletekkel is.
Az 1851-52-ben készült Ofélia című festménye az egyik korai alkotása. Shakespeare Hamlet, dán királyfi című drámájának tragikus hősnőjét ábrázolja. A darabban Ofélia beleőrül abba, hogy a szerelme, Hamlet megölte az apját. Ugyan nincs a jelenet a drámában, de kiderül, hogy Ofélia vízbe fulladt. A királynő az egyik leghíresebb monológjában ugyanis arról számol be, hogy a lány a patakpartra ment, de beleesett a vízbe. Miközben pedig a ruhái lehúzták, Ofélia meg sem próbálta megmenteni magát.
Millais ezt a jelenetet festette meg, több részletben. A patakot és a körülötte lévő élővilágot Surrey-ben, a Hogsmill folyó partján készítette el. A munka öt hónapon keresztül tartott, a művész heti hat napot és napi tizenegy órát töltött a helyszínen. Egy leveléből kiderült, hogy nem ment zökkenőmentesen a munka. „A legyek Surrey-ben erőteljesebbek és jóval nagyobb kedvük van az emberi hús megkóstolására. Megfenyegettek, hogy beidéznek a körzeti elöljáró elé birtokháborításért és a széna letaposásáért… és fennáll a veszélye annak, hogy a szél belesodor a vízbe. Biztosra veszem, hogy az akasztásnál nagyobb büntetést jelentene egy gyilkosnak, ha ilyen körülmények között kellene megfestenie egy képet.”
Ofélia alakját már a londoni műtermében festette a képre. Ehhez a 19 éves Elizabeth Siddal volt a modellje. A fiatal lányt arra kérte a festő, hogy teljesen felöltözve feküdjön bele egy kád vízbe. Mivel épp hideg tél volt, Millais olajlámpákat tett a kád alá, hogy az melegen tartsa a vizet. Viszont annyira belefeledkezett a munkába, hogy a lámpák kialudtak, Siddal pedig súlyosan megbetegedett. Később a modell apja jelentős összeget követelt a festőtől, hogy lánya gyógykezelését fizetni tudja.
Az elkészült képet a kritikusok ízekre szedték. A legkevésbé sem felelt meg a korabeli, viktoriánus ízlésnek. Egy 1852-es újságcikkben azt írták róla, hogy „van valami furcsán perverz abban a képzeletben, amely Oféliát egy gazos árokban pácolja, és megfosztja a szerelmében csalódott leány halálát minden pátosztól és szépségtől”
A huszadik században aztán elkezdték értékelni a képet, és Millais munkásságát is. A festmény azóta számos másik műalkotást megihletett. A popkultúra része lett, rengeteg filmben, sorozatban és dalban felbukkan utalásként valamilyen formában.
A legutóbb például Taylor Swift tizenkettedik albumának borítóján láthattál valami hasonlót. Swift albumának első dala ráadásul a „Fate of Ophelia”, vagyis az Ofélia végzete címet kapta. Ebben a vőlegényére utal, egyebek mellett úgy, hogy azt énekli: ha nem jöttél volna értem, megfulladtam volna a szomorúságtól. Az énekesnő az Eras Tour több előadásán is hasonló ruhát hordott, mint a festményen szereplő lány.
John Everett Millais Oféliája ma a londoni Tate Múzeum egyik legismertebb kiállított festménye. Az értéke nagyjából 30 millió font, vagyis 13 milliárd forint körül lehet. De nem eladó.
