Egyes filmekben óriási növények kapják el az embereket, de a valóság szerencsére kevésbé ijesztő. Húsevő növények tényleg léteznek, ám azok többnyire apró zsákmányra vadásznak, leggyakrabban legyeket, szúnyogokat és más apró állatokat fognak el.
Ezek a növények ugyanúgy fotoszintetizálnak, mint a többi növény, vagyis a napfény segítségével cukrot állítanak elő. Mivel azonban gyakran tápanyagokban szegény talajban élnek, a rovarokból olyan fontos anyagokhoz jutnak hozzá, például nitrogénhez és foszforhoz, amelyeket a földből nehezen tudnának megszerezni.
A különböző fajok egészen eltérő csapdákat fejlesztettek ki. A Vénusz légycsapója összecsukódó levelekkel kapja el a rovarokat, a harmatfüvek ragacsos leveleikkel ejtik foglyul őket, a kancsókafélék pedig mély, kancsó alakú leveleikbe csalják a zsákmányt. Egyes vízi húsevő növények, például a rencefajok, apró szívócsapdákkal akár a másodperc ezredrésze alatt is elkaphatják a parányi vízi élőlényeket.
A legnagyobb húsevő növények békákat, gyíkokat vagy rágcsálókat is csapdába ejthetnek, de ennél nagyobb állatokra és emberekre nem veszélyesek. Az embert, pontosabban a gyerekeket leginkább a mérges növények fenyegetik, mint a nadragulya vagy a csattanó maszlag, amit a kicsik néha megrágcsálnak, és kész a baj. Illetve az olyan, már érintéssel is mérgező fajok, mint a kaukázusi medvetalp. Az utóbbi sajnos Magyarországon is terjed, és borzasztó nehéz elpusztítani. (Kispolgár / Popsci)
