Egy magyar etológus, Pongrácz Péter kutatását jelentette meg a Science magazin. Az ELTE egyetemi docense hosszú évek óta tanulmányozza a macskák agyát. Ő volt az, aki bebizonyította, hogy a cicák képesek az emberek testbeszédét érzékelni és értelmezni. Például azt, ha valamire nézünk, vagy valamire rámutatunk. Ez olyasmi, amire kevés állatfaj képes.
Most arra volt kíváncsi, hogy mennyire vannak tudtában a macskák a saját testüknek.
A kísérletet korábban már elvégezte kutyákkal. Abban arra jutott, hogy a kutyáknak van testtudata. A kísérletben a kutyák akadályokat kaptak. Egy korábban nyitott teret elbarikádoztak úgy, hogy csak egy rést hagytak rajta. A gazdi az akadály túloldalán volt és szólítgatta a kutyáját. Ha a rés még pont akkora volt, hogy a kutya átfér, hezitálás nélkül átment rajta. Amikor csökkentették a szélességét vagy a magasságát, és már túl kicsi volt, akkor is megállt előtte, ha a gazdija szólítgatta. Maximum megpróbálta, de ahogy érzékelte, hogy túl nagy ahhoz, hogy átpréselje magát, megállt.
A macskáknál már más volt a helyzet. Kezdve azzal, hogy nagyon önfejű állatok, és így a tesztelésük is elég nehézkes. Ahogy mondani szokták: a cica érti, amit mondunk neki, csak éppenséggel letojja.
Pongrácz így kénytelen volt a macskák otthonában végrehajtani a kísérletet. Ez hasonló volt a kutyákéhoz: a cicának egy ajtónál csak egy négyzet alakú rést hagyott arra, hogy átjusson. A túloldalról a gazdi játékkal vagy jutifalattal csábítgatta az átkelésre. Pongrácz itt jegyezte meg, hogy sok macskának még ez sem volt elég csábító, az állatok csökönyössége miatt több alany is kudarcot vallott, kiestek a kutatásból.
Ahol viszont működött, kiderült, hogy a macskák csak részben vannak tisztában a testük méretével. Ha megfelelő méretre volt vágva a rés, akkor a kutyákhoz hasonlóan, hezitálás nélkül átmentek rajta. Viszont a macska, a kutyával ellentétben, ugyan megállt egy pillanatra akkor, amikor a rés magassága csökkent, végül továbbnyomta magát. Nem hagyta abba a próbálkozást.
És ami ennél is meglepőbb: amikor a rés szélességét csökkentették, a magasság pedig kényelmes méreten volt, a macska gondolkodás nélkül elkezdte átpréselni magát rajta. Hiába volt a rés fele akkora, mint a cica testszélessége. Tehát ebben az esetben nem működött a testtudat.
Egy másik kutató, Ivan Khatov erre azt a magyarázatot adta, hogy a kutyákkal ellentétben a macskák teste sokkal nyúlékonyabb, flexibilisebb. Így aztán csak bizonyos helyzetekben (például magasság) gondolnak a testük méretére.
Hogy a kutatás még mi mindenre lesz jó, azt nem tudni. De játékok fejlesztéséhez és a lakás macskabiztossá alakításához már most tuti. (Science)