Évtizedekig tartotta magát az a hiedelem, hogy a nyomtatott sajtó, a papíralapú újságok halálra vannak ítélve, a könyveket pedig végleg felváltják majd a számítógépek. Szerencsére ez máig nem következett be. Aztán a 2010-es évek elején megjelentek a streamingszolgáltatók, és sokan már ekkor a klasszikus filmgyártás – és vele együtt a mozi – végét jósolták. Most pedig úgy tűnik, az okostelefonok osztogatják a pofonokat a streamingfelületeknek.
Az okoseszközök nemcsak a mindennapi életünket, hanem a filmipart is alapjaiban alakították át. Míg korábban kizárólag a hivatásos filmesek fértek hozzá kiváló minőségű kamerákhoz, ma már bárki készíthet professzionális felvételeket egy drágább okostelefonnal. Ez többek számára nyit teret az önkifejezésre és az alkotásra. Ezek az eszközök azonban nemcsak a filmkészítést, hanem a filmnézést is gyökeresen megváltoztatták.
Hol marad az élmény?
Az elmúlt években több hollywoodi és európai rendező is hangot adott a felháborodásának amiatt, hogy a filmjeit mozik helyett telefonokon vagy tableteken nézik. Nem alaptalanul: a filmművészet a nagyvászonhoz szokott.
Egészen más élmény száz emberrel együtt, egy sötét teremben, kiváló hangminőséggel nézni egy filmet, mint otthon, ebéd közben, a telefon kijelzőjére pillantva. Utóbbi helyzetben ugyanis nem kötelezzük el magunkat arra, hogy néhány órán át kizárólag a filmre figyeljünk. Bármikor megállíthatjuk, kimehetünk inni vagy pisilni, közben pedig gond nélkül görgethetjük a közösségi médiát. Mindez jelentősen megnehezíti, hogy valóban elmélyüljünk egy film képi világában vagy zenéjében.
Azzal, hogy megállítjuk a filmeket, a nagy stúdiók és a streamingszolgáltatók is tisztában vannak. Azt is pontosan tudják, hogy sok néző egyszerre két képernyőt figyel: a tévét és a telefonját. Ennek hatására egyes gyártók kifejezetten úgynevezett „második képernyős” sorozatokat és filmeket készítenek. Ezek olyan tartalmak, amelyek akkor is követhetők, ha csak a háttérben szólnak, vagy ha a néző figyelme rendszeresen elkalandozik.
Tavalyelőtt kisebb botrányt kavart, amikor kiszivárgott, milyen iránymutatásokat adott a Netflix több neki dolgozó írónak és fejlesztőnek. A kérések között szerepelt, hogy ne bonyolítsák túl a cselekményt, a kulcsfontosságú eseményeket és a szereplők nevét pedig a történet során többször is ismételjék el – arra az esetre, ha a néző épp nem a képernyőre figyel.
Nemrég Matt Damon és Ben Affleck is a Netflixnek forgatott filmet. Damon egy interjúban arról beszélt, hogy tőlük is azt kérték: a főbb eseményeket hangsúlyozzák újra és újra, a filmet pedig egy látványos akciójelenettel indítsák, amely azonnal odaszegezi a nézőt a képernyő elé. A rövid videók aranykorában ugyanis az a tartalom, amely már az első percekben unalmasnak tűnik, egyszerűen eltűnik a süllyesztőben.
A mozi nem hal meg
A kritikusok és filmesztéták régóta vitatják, hogyan formálják a sokat emlegetett „változó fogyasztási szokások” a filmipart és magát a történetmesélést. Erre nincs egyetlen, mindenre érvényes válasz, inkább sok apró következmény rajzolódik ki. Az biztos, hogy a pár másodperces TikTok- és Instavideók világában hozzászoktunk ahhoz, hogy csak rövid ideig kell figyelnünk valamire. Egy lassan kibontakozó történethez gyakran már se kedvünk, se türelmünk nincs.
Attól azonban nem kell tartanunk, hogy a film mint művészeti forma értéktelenné válik, vagy hogy a történetek szükségszerűen egyre butábbak lesznek. A filmipar mindig is reagált a technológiai és társadalmi változásokra, és most sincs ez másként. A könnyen fogyasztható tartalmak mellett továbbra is újra és újra születnek majd olyan alkotások, amelyek időt, figyelmet és türelmet kérnek tőlünk. A moziélmény pedig akkor él tovább, ha egy időre eldobjuk a telefont és elmélyülünk bennük.
