Az utóbbi időben rengeteg olyan hírt lehetett hallani, hogy Budapest területén, főleg a budai hegyekben megjelent egy-egy vaddisznó, vagy akár egy egész vaddisznó-család. Mi is írtunk erről a Kispolgáron.
A szakemberek azt mondják, hogy tévedés ilyenkor azt gondolni, hogy az állatok valamilyen okból betévedtek a közeli erdőkből. Az állatok ugyanis itt laknak. Az erdőkbe benyúló városrészek telkei kiváló életteret biztosítanak nekik. Jut nekik búvóhely és élelem is. Ráadásul a ragadozóktól vagy vadászoktól sem kell tartaniuk.
Egy a témában jártas szakember és egyetemi oktató, Heltai Miklós szerint, ha az ember zavar egy állatot, akkor az az állat kerülni fogja a közelségét, nem pedig olyan helyre költözni, ahol még több ember van. „Szeretném jelezni, az állat nem hülye” – mondta.
A vaddisznó egyébként igazi túlélő, szinte bármilyen környezethez képes alkalmazkodni. Például az ember közelségéhez is. A tudósok már azt is bebizonyították, hogy a budai vaddisznók biológiai, genetikai szempontból is mások, mint az erdei társaik. Ez azt jelenti, hogy a sejtjeikben is alkalmazkodtak a városi léthez.
Sajnos abban kár reménykedni, hogy egyszer békésen fogunk majd együtt élni a vaddisznókkal Budán. Heltai azt mondta, egyszer már megtörtént, hogy a vaddisznó barátságosabbá és embertűrőbbé vált: ebből lett a házi sertés. Azonban még a sertés sem teljesen veszélytelen állat, és nem véletlenül nem járja szabadon a településeket.
A vaddisznó az emberre közvetve vagy közvetlenül veszélyt jelent. Megrongálja a környezetét, kifuthat az autók elé, vagy életveszélyes sérülést okozhat. Ezért a vadgazdálkodásnak fontos szerepe van a túl sok vaddisznó kezelésében. Akár az állomány ritkításában is. Az ő felelősségük, hogy megmaradjon a faj a jövőben is, hiszen természeti kincsnek számít.
Kispolgár / Telex.hu
