Ha ránézünk valamire, akkor a szemünk által gyűjtött információt az agyunk dolgozza fel. A képért, amit látunk, nemcsak a szemünk, hanem az agyunk is felelős. Ezzel általában nincs is semmi probléma.
De van, hogy az agyunk egyszerűen átver minket. Nem akkora az a kör, nem olyan hosszú az a vonal, mint gondoljuk. A sokkal nagyobbnak tűnő tárgy ugyanakkora, mint a kisebbnek látszó. És így tovább.
Ezek az átverések sokszor kifejezetten szórakoztatóak és elgondolkodtatóak. Azt a jelenséget, amikor mást érzékelünk vizuálisan, mint a valóság, optikai csalódásnak vagy optikai illúziónak nevezzük.
Mutatunk egy pár ilyet.
Ezt például úgy hívják, hogy Fraser spirál:
Nézd csak meg jól! Tényleg spirált látsz vagy csak úgy tűnik a vibráló környezet miatt? Valójában itt az egymást átfedő ívszakaszokat teljesen szabályos körök alkotják.
A következő ábrán azt kell megmondani, hogy melyik belső kör a nagyobb. Ezt Ebbinghaus-illúziónak nevezik:
Bár az a kör, amelyet a nagyobb körök vesznek körül, kisebbnek látszik, mint a másik, de ha jobban megnézed, a két kör egyforma.
Az előzőhöz hasonló átverés ez az ábra is:
A háttér kialakítása miatt úgy tűnik, hogy a kalapos, sétapálcás, Charlie Chaplinre emlékeztető figurák balról jobbra haladva egyre nagyobbak. De nem! Pont akkora bal szélső, mint a jobb oldali és az összes többi.
Az úgynevezett Jastrow-illúzióban az alsó rajz nagyobbnak tűnik, mint a felső, pedig pontosan ugyanakkora:
Azért tűnik a felső kisebbnek, mert az A ábra rövidebb oldala pontosan a B ábra hosszabb oldala mentén fut, ami befolyásolja az észlelésünket.
Az úgynevezett Escher-kocka egy lehetetlen tárgy:
Az ilyen típusú optikai illúziók esetén egy kétdimenziós ábrát érzékelünk úgy, mintha az háromdimenziós lenne. De csak megrajzolni lehet ezeket, megépíteni a valóságban nem.
Ha tetszenek ezek, akkor menjetek el a budapesti Illúziók Múzeumába. Ott rengeteg ilyen van, nagyon jó móka. De vannak könyvek is tele ilyen „lehetetlenségekkel”.
