Alaszka az Egyesült Államok legnagyobb állama, de a lakossága viszonylag pici: csak több mint 740 ezer ember él ott. Összehasonlításképpen: Budapesten körülbelül 1,4 millióan laknak. Alaszka legészakibb városában, Utqiaġvikban már csak alig ötezren élnek, és ehhez a zord időjárásnak is köze lehet. A városkában idén november 18-án lement a nap és csak jövőre, január 22-én kel majd fel újra. Vagyis 65 napon keresztül szinte teljesen sötét van.
Utqiaġvik közel 2000 kilométerre fekszik az Északi-sarktól. Nem mindig volt ilyen nehezen kimondható neve, régen Barrow városkaként ismerték. De mivel rengeteg inuit él ott (ők az Északi-sarkvidék őslakos népei, akiket régebben eszkimóknak hívtak), 2016-ban úgy döntöttek a helyiek, hogy a város neve inkább az ő anyanyelvükhöz igazodjon.
A város a Föld tengelyének 23,5 fokos dőlésszöge miatt a téli hónapokban egyáltalán nem kap fényt, a Nap a horizont alatt marad. A NASA egyik tudósa korábban úgy fogalmazott, hogy a sarki éjszaka okát úgy lehet a legjobban megérteni, ha a Földet egy lámpa körül forgó gömbként képzeljük el. „Láthatjuk, hogy a gömb egyik fele a lámpa fényében van, a másik fele pedig állandó árnyékban” – mondja. Vagyis az egyik féltekén nappal van, a másikon meg… szürkület.
A hosszú éjszaka minden évben eljön, de ez nem jelenti azt, hogy minden egyes óra koromfekete az alaszkai városban. A Nap sugarai meghajlanak a Föld körül, és megjelennek a horizont felett. Ez olyasmi lágy fényt hoz létre, mint amilyennek a napfelkeltét ismerjük, kék, narancssárga és rózsaszín árnyalatokkal – éjszaka persze sötét van. Ez a fajta alkonyat/szürkület először naponta körülbelül hat, decemberben már csak három órán keresztül tart. De legalább az égen többször is feltűnik a gyönyörű északi fény. Hasonlóan sötét téli időszakok Finnországban, Norvégiában és Svédországban is vannak, bár azok jóval rövidebbek.
Nem mindenki örül, de van, aki szereti
Az alaszkaiak hozzászoktak a nagyon hideghez és a hóhoz, de a folyamatos sötétséggel sokaknak nehéz megbirkózni. Arról már biztosan hallottatok, hogy a téli napfényhiány megviselheti az emberek szervezetét. Ennek az az oka, hogy ha hosszú ideig nem látjuk a napot, az összezavarhatja a belső óránkat, csökkenti a hangulatot szabályozó hormonjaink szintjét és még D-vitamin hiányt is okoz. A D-vitamin hiánya gyengítheti az immunrendszerünket és csökkenti az energiaszintünket.
Az Utqiaġvikban élők közül sokan fényterápiával ellensúlyozzák a sötétséget. Ezekhez amolyan napfénylámpákat használnak, amelyek a természetes fényt utánozzák. Igyekeznek mindig ugyanakkor kelni és feküdni, de órát muszáj használniuk, mert egyébként nagyon nehezen tudnák belőni, hogy pontosan hol is járnak az időt illetően. Ezen a videón 2020 utolsó világos napja látható:
Nem mindenkinek ennyire küzdelmes a hosszú tél: vannak helyiek, akiknek ez az időszak a lassításról, nyugodtságról és csöndességről szól. Az élet egyébként nem áll meg a sötétben, a boltok és az iskolák is nyitva vannak és mindenki teszi a dolgát. Végül is, az ott élő őslakosok már évszázadok óta alkalmazkodnak a Föld és a Nap furcsa játékához.
Ajándék is van!
És hogy mi kárpótolja a lakókat a hosszú sötétség után? A visszatérő Nap, ami nyáron hosszú heteken keresztül nem nyugszik le. Vagyis 24 órán keresztül tartó világosság van. A napkelte után feléled a város, a helyiek is lelkesebbek, sokan este 10-kor horgászni, sétálgatni mennek. Vannak, akiket a téli sötétnél jobban zavar az állandó napfény. Egy Utqiaġvikban élő ember arról számolt be, hogy a világos épp úgy összezavarja a belső óráját, mint a sötét. Hiszen nehéz aludni, ha süt a nap, vagy álmosnak lenni, ha este 11 órakor még simán lehet tenni-venni a kertben.
A város polgármestere szerint viszont mégiscsak a tél a legnehezebb a helyiek számára, és rendkívüli az öröm náluk, amikor újra felkel a nap minden januárban. Az őslakosok által alapított és vezetett egyetemük ilyenkor minden évben hatalmas eseményt rendez, ahová énekeseket, táncosokat hívnak meg. A diákok egy hagyományos, a nap visszatérését ünneplő táncot is előadnak.
Források: Business Insider. DOGO. New Yorker. Times of India.
