Száz-kétszáz évvel ezelőtt is különböző ajándékokkal lepték meg egymást az udvarló párok. Könyveket, ruhadarabokat, ékszereket, édességeket adtak a fiatalok a kedvesüknek.
A gondosan kiválasztott ajándékok különböző jelentéseket hordoztak: például egy ing a barátságot, a kesztyű a házassági szándékot szimbolizálta.
Az ajándék elfogadása önmagában is üzenetértékkel bírt. Ha valaki elfogadta az udvarlójától kapott tárgyat, azzal jelezte romantikus érdeklődését. A visszautasítás viszont ennek ellenkezőjét jelentette. Sőt, egy kapcsolat lezárásakor elvárt volt, hogy a felek visszaadják egymásnak a korábban kapott ajándékokat.
A legintimebb ajándéknak a haj számított. Mivel a haj az emberi test része, amely akár a halál után is fennmaradhat, az örök szerelem szimbólumává vált. Hajtincseket többnyire nők ajándékoztak a férfi udvarlóiknak, gyakran azok kérésére. Sokszor levélben kérték a férfiak a kiszemelt lányoktól, hogy küldjenek nekik egy hajtincset emlékül.
Ezeket a tincseket gyakran befonták, szalaggal kötötték át, vagy akár ékszerbe is foglalták.
A megajándékozottak nemcsak megőrizték ezeket a relikviákat, hanem fizikailag is kapcsolatba léptek velük: megérintették, nézegették, sőt, olykor a ruhájukba rejtve a szívük közelében viselték, vagy a párnájuk alá tették, hogy alvás közben is emlékezzenek szerelmükre.
Bár ma már szokatlannak tűnhet egy hajtincs ajándékozása, ezek a történetek emlékeztetnek arra, hogy a szerelem kifejezése mindig személyes volt. A romantikus gesztusok formája változhat, de a mögöttük rejlő jelentés – az emlékezés, a kötődés és az intimitás – évszázadok óta ugyanaz maradt.
Kispolgár /Popsci
