Hatalmas, nagyjából 1200 kilométer kiterjedésű bálnatemetőt fedeztek fel kutatók az Indiai-óceán délkeleti részén, a Diamantina-törésvonal mentén. A temető hét kilométeres mélységben fekszik, és ezrével találtak itt különféle bálnacsontokat. A nemzetközi tudóscsapat például megtalálta egy kihalt bálnafaj teljes csontvázát. Sőt, egy teljesen új, eddig nem ismert fajt is be tudtak azonosítani a csontok alapján. A legnagyobb tudományos szenzációt viszont az itt talált őskori, 5,3 millió éves fosszíliák jelentik.
A bálnák az elmúlt több millió évben persze nem tudatosan választották ki ezt a helyet arra, hogy búcsút vegyenek a földi (azaz vízi) életüktől. Amikor ezek a gigantikus élőlények megöregednek vagy megbetegszenek, akkor természetes módon elgyengül a testük. Ilyenkor pedig az óceáni áramlatok sodrásába kerülnek. Mivel a tengeri áramlatok és a víz alatti domborzat (például a mély völgyek, törésvonalak) meghatározott irányba mozgatják a vizet, a tetemeket is újra és újra ugyanazokra a pontokra sodorják, mielőtt azok a mélybe süllyednének.
A kutatók szerint az is magyarázhatja, hogy ennyi bálnatetem halmozódott fel egy helyen, hogy az óceán ezen részén olyan tintahalak élnek, amikre szívesen vadásztak a ragadozó cetek. Ezek közül pedig sokan szó szerint túl messzire, azaz túl mélyre mentek a zsákmányért, ahonnan már nem volt visszaút.
Amikor egy bálna elpusztul, az nemcsak halált jelent, hanem számos élőlénynek az életet is. A tenger mélyén ugyanis a bálna csontjai és szövetei évtizedekig nyújtanak táplálékot és otthont különleges rákoknak, férgeknek és más mélytengeri élőlényeknek. (NatGeo)
