Ma van az autizmus világnapja. Az ENSZ azért jelölt ki erre egy napot, hogy felhívja az emberek figyelmét arra, hogy rengetegen élnek autizmussal. (Arról, hogy ez pontosan micsoda, ebben a cikkben írtunk részletesebben.) A autisták száma ráadásul folyamatosan nő, ugyanis ma már sokkal jobb és pontosabb módszerekkel lehet észlelni ezt az állapotot. Ezért az utóbbi években rengeteg kamasz és felnőtt is kapott diagnózist, ami segített nekik megérteni, miért érzik magukat sokszor ufónak, és miért nehezebb nekik például barátkozni, mint a többségnek.
De még mindig rengetegen vannak olyanok is, akik nem is tudják magukról, hogy autisták. Az autizmusnak ugyanis nem olyasmi, ami egyértelműen látszik valakin. Persze van, akiről könnyebb megmondani, mert például ismétlődő mozgásai, hangjai vannak, amikkel amúgy a saját idegrendszerét nyugtatja. De sok autistánál ezek egyáltalán nem észrevehetők.
Ugyan nincs két egyforma autista, de általában igaz, hogy őket sokszor furának, csodabogárnak tartják. Ez viszont leginkább azért van, mert kevesebben vannak, mint az átlagos emberek. (Ha ez fordítva lenne, a most átlagosnak tartott emberek lennének a furák.) És mivel az átlagos emberek alakították ki a társadalom által elfogadott szabályokat és szokásokat, az autistáknak folyamatosan alkalmazkodni kell ezekhez. Ez pedig sokszor nagyon nehéz és rendkívül fárasztó. Hiszen olyan viselkedést, gondolkodást várnak el az autistáktól, ami nem az ő idegrendszerükhöz passzol. Egyszer már írtunk erről: az autista idegrendszer olyan, mint egy ritkább operációs rendszer a számítógépeken. Vagy mintha az androidos telefonodon próbálnál iOS-t futtatni.
Az autisták sokszor nagyon magányosak
Épp ezért egy autista gyerek sokszor szembesül azzal, hogy magányos, vagy hogy kirekesztik a többiek. Ez azért van, mert neki nehezebb észrevenni és értelmezni azokat a többség számára egyértelmű, de valójában zsigerből jövő jeleket és lépéseket, ami a barátkozáshoz kell. Viszont ugyanúgy vágynak barátokra, mint bárki más. És rengetegen, főleg a lányok elképesztő energiákat fektetnek abba, hogy hasonlítsanak a többséghez, ennek a vége sokszor kiégés lesz. Ez ugyanis olyan, mintha egész nap szerepet játszanának. Ez pedig bármilyen hiteles is lehet, mégis csak egy szerep.
Ezért most arra kérünk, hogy segíts nekik. Ha van az osztályodban olyan gyerek, akiről tudod, hogy auti, nyiss felé. Vagy ha van olyan, megmagyarázhatatlanul fura gyerek, akit eddig nem tudtál hova tenni, de amúgy szimpatikus, próbálj meg barátkozni vele. Lehet, hogy eleinte nehezebb lesz, de adunk néhány tippet.
Hogyan barátkozz autistákkal?
Először is, kérdezz tőle. Konkrét kérdéseket. A „hogy telt a napod?” például nem lesz jó, mert egy autista agy úgy működik, hogy erre konkrét és pontos választ adna, és elkezdené elmondani, hogy mi történt vele attól a pillanattól, hogy felébredt. De ha megkérdezed, hogy mit csinált mondjuk tegnap délután, olvasta-e a Harry Pottert vagy mit szeretne csinálni a hétvégén, az már teljesen rendben van. A lényeg, hogy kezdj el beszélgetni vele.
Vond be, hívd el, ha a többiekkel terveztek valamit. Például, ha iskola után a fél osztály elmegy fagyizni, hívd el. De ezt is pontosan. Ha például azt mondod neki, hogy „te figyu, a többiekkel elmegyünk fagyizni”, ezt ő valószínűleg egy puszta tényközlésnek veszi. És nem derül ki neki belőle az, hogy ő is mehet. De ha ehhez hozzáteszed, hogy „gyere te is”, akkor az már egyértelmű. Amúgy az is simán lehet, hogy nemet fog mondani, de nagyon jól fog esni neki, hogy gondoltál rá. Viszont mindenképp hívd el legközelebb is.
Fogadd el, hogy ő picit más. Lesz olyan, hogy egy beszélgetésből egyszerűen kisétál, mert úgy értelmezi a helyzetet, hogy befejeztétek azt, vagy mert az neki kényelmetlen. Vagy túl hangos. Vagy túl sok a fény. Vagy esetleg elfáradt. Ez azért van, mert az idegrendszere máshogy reagál a külső ingerekre, könnyebben telítődik, emiatt pedig akár le is tud fagyni teljesen. Olyasmi ez, mint egy kancsó, ami túl tud csordulni vízzel. Az autista idegrendszer általában jóval gyorsabban töltődik, mint az átlagos idegrendszer.
Ne vedd magadra, ha furcsákat mond. Egy autista általában rendkívül őszinte és nagyon erős az igazságérzete. Ha a fodrász elrontotta a frizurádat, ő köntörfalazás nélkül meg fogja mondani, hogy szerinte ez nem néz ki jól, miközben a többség udvariasan dicsér. Ezt nem azért teszi, hogy sértegessen, hanem mert így működik. És ez lehet, hogy nem esik jól, de nem lesz még egy olyan őszinte barátod, mint egy auti.
Amúgy meg a legjobb, amit tehetsz, ha nem kezeled őt furának. Inkább egyéniségnek, egy érdekes gyereknek, aki lehet, hogy nem pont olyan, mint te, de ez nem is baj. Mindenki másképpen más. Már azzal sokat segítesz, ha észreveszed, ha az a mindig egyedül ücsörgő, néha túl hangosan beszélő gyerek ugyanúgy szeretne a társaság tagja lenni, mint bárki más. És még az is lehet, hogy ő tudja a legjobb vicceket vagy ő tud a legtöbbet egy-egy érdekes témáról. És simán előfordulhat, hogy a végén a legjobb, legőszintébb, bár legfárasztóbb barátod lesz az egész világon.
