Talán már tudjátok: amikor egy újságcikk címe kérdőjellel végződik, a válasz szinte mindig az, hogy NEM. Az újságíró ugyanis nagyon szeretné leírni azt a hihetetlen, szenzációs szöveget, amire mindenki felkapja a fejét. De azért hülyének se akar tűnni, ezért kérdést csinál belőle, és akkor már mondhatja, hogy ő csak kérdez.
A 3I/Atlas nevű égitestet idén júliusban fedezték fel. Ez a harmadik olyan tárgy, ami bizonyítottan a Naprendszeren kívülről, a csillagközi térből érkezett. (Ezért van a nevében, hogy 3I, vagyis interstellar.) Az első ilyen a 2017-ben észlelt Oumuamua volt, majd két évvel később jött a Boriszov üstökös.
Valószínű, hogy ezek a látogatások egyáltalán nem ritkák, csak eddig nem tudtunk róluk. Ám amikor az Oumuamua megjelent, előállt egy amerikai csillagász, Avi Loeb azzal, hogy ez őszerinte földönkívüli űreszköz.
Loeb feltevése szerint egy napvitorlával felszerelt űrhajó lehetett, esetleg egy űrhajóról leszakadt napvitorla. Ez a berendezés – amit sikeresen teszteltek ember alkotta űrjárműveken – a napsugárzás energiáját használja gyorsításhoz, pont úgy, ahogy a rendes vitorla a szelet.
Avi Loeb ezzel magyarázta az objektum szokatlan viselkedését és azt, hogy időnként gyorsított röptében. Rajta kívül az összes tudós úgy vélekedett, hogy az Oumuamua egy üstökös, a gyorsulást pedig az okozta, hogy a Nap közelében gázt bocsátott ki, ahogy felmelegedett.
A csillagközi üstökösök évmilliárdok óta utaznak a galaxisban. Hosszúkás formájukat úgy nyerték el, hogy a hosszú út alatt a porszemek ilyenre faragták őket.
Ha egy üzlet beindul
Loeb azonban sok pénzt keresett az űrhajó-elmélettel, könyvet is kiadott erről, és egy időben tele volt vele a média. Most az új égitest feltűnésekor ő is előbújt, és ugyanazt terjeszti: hogy ez esetleg a földönkívüliek szondája. Továbbra sem ért vele egyet a csillagászok elsöprő többsége.
Maga Avi Loeb egyébként azt is elmondta, hogy bár nem lehetünk biztosak abban, mik ezek a tárgyak, de érdemes lenne olyan eszközöket fejleszteni, amelyekkel oda tudnánk menni hozzájuk és megvizsgálni őket. Loeb azt is szorgalmazza, hogy küldjünk szondákat abba az irányba, ahonnan az üstökösök érkeztek, hátha találunk valamit.
Erre ma még nincs módunk. A csillagközi üstökösök roppant sebességgel közlekednek. Az Atlas a felfedezésekor 220 ezer kilométert tett meg óránként. Nincs olyan űrjármű, ami csak úgy utánaeredhetne.
Az Atlas felől egyébként az elmúlt napokban rádiójeleket fogtak. Ezek azonban pont nem azt bizonyítják, hogy űrhajó lenne, hanem hogy valószínűleg természetes eredetű. Ezeket a jeleket ugyanis jól ismerik a csillagászok. A Nap közelébe kerülő üstökösökből vízpára szabadul fel. A víz molekulái a Nap sugárzásában felbomlanak, és ez rádióhullámokat kelt. Szóval egyelőre épp arról győződtünk meg, hogy ez is egy főleg jégből álló tárgy, mint az üstökösök általában.
Persze aki nagyon akarja, hiheti azt, hogy épp lehúzták a vécét az idegen űrhajón!
(Ufókról egy csomót írtunk már, itt egy gyűjtemény, ha olvasgatnál még.)
