Radír szinte minden tolltartóban ott lapul. Segít kijavítani a hibákat, eltüntetni a rosszul sikerült rajzokat vagy a félreírt szavakat. De vajon hogyan működik?
A radírozás nem varázslat, hanem apró részecskék és különleges erők játéka. Amikor ceruzával írunk, a grafitból — vagyis a ceruza „beléből” — apró darabkák válnak le, és rátapadnak a papírra. Ezek alkotják a betűket és a rajzokat.
A radír azért tudja eltüntetni ezeket, mert a grafit jobban tapad a radír anyagához, mint a papírhoz. Amikor végighúzzuk a radírt a lapon, a grafitszemcsék „átugranak” a radírra.
Ebben a súrlódás is segít. A radír dörzsölése meglazítja a grafitot, így könnyebben leválik a papírról.
Ezért keletkeznek azok a kis radírdarabkák is, amelyeket radírozás után lesöpörhetünk az asztalról. Ezekben ott vannak az eltávolított grafitszemcsék.

Az első radírok egyébként nem is gumiból készültek. Az ókorban a papiruszról vulkáni habkővel dörzsölték le a hibát. Később az emberek száraz kenyérdarabokkal próbálták eltüntetni az írást. Később természetes gumit kezdtek használni, majd megjelentek a modern műanyag radírok.
A tudósok szerint a radírok működésében molekuláris erők is szerepet játszanak. Ezek olyan apró vonzóerők, amelyek a részecskéket egymáshoz „ragasztják”. (Kispolgár / Popsci)


