Marad és fokozódik a meleg, és az egyre aggasztóbb szárazság. Locsoljátok meg az ibolyákat, az ilyen nevű ismerősöket pedig köszöntsétek fel!
Vannak az életnek nagy, nehéz és kényelmetlen kérdései. Miért vagyunk a Földön? Mi lesz itt húsz év múlva? Mikor találják már fel a pattanásradírt? Ezekre nehéz válaszolni, ezért könnyen szorongáshoz vezetnek.
És vannak a kis, szórakoztató kérdések. Miért mászik le a lajhár a földre kakálni, amikor minden mást a lombkoronában csinál? Erre a feszítő rejtélyre irányítjuk ma a figyelmedet elsőként. Azért is, mert a lajhár indokolatlanul kevés figyelmet kap manapság. Talán csak megszoktuk, hogy van, pedig legalább annyira abszurd lény, mint Yoda vagy E. T.
Egyébként fogalmunk sincs, honnan ered a lajhár szó. Azt viszont tudjuk, hogy a lelkes nyelvújítók kétszáz évvel ezelőtt kitaláltak neki egy szép nevet: restnök. Úgy gondolták, az írnok ír, a parancsnok parancsol, a mérnök mér – a lajhár meg baromi lusta, tehát ő a restnök. Talán azért nem fogadta be az élő nyelv, mert az előbbiek mind feladatokat jelölnek. Lógni a fán és semmit se csinálni pedig nem egy foglalkozás.
De a lajhár elvan munka nélkül. Ő már csak ilyen lógós.
Sajnos rossz hír is lóg a levegőben. A Közel-Keleten, Izrael és Irán között háborús feszültség forr. Milliók sorsa múlik most néhány nagy hatalmú ember döntésén. Reméljük, időben visszafordulnak, és találnak a háború helyett más elfoglaltságot. Például lemásznak a földre kakálni.
