Itt-ott csöpöghet egy kis eső, de semmi pánik. Békés őszi időnk lesz alapvetően. Boldog névnapot valamennyi Antalnak és Salamonnak!
Mai fő témánk a pofon. A tasli, a suslya, a frász – pontosabban a szülői pofon. Ma már erre egyre ferdébb szemmel néznek. De ahogy látni fogjátok, a vita nem zárult le még.
Az idősebbek gyakran emlegetik az úgynevezett makarenkói pofont. Viszont szinte soha nem tudják, miről beszélnek ilyenkor. Úgyhogy most elmondjuk, aztán ha valaki ezzel jön, te már tudni fogod.
Anton Makarenkó egy szovjet tanár volt, aki sokat gondolkodott az újfajta tanítási és nevelési módszereken. Azt tartotta legfontosabbnak, hogy a neveltjei a közösség hasznos tagjai legyenek. Munkával, közös tevékenységekkel próbált hatni, amiben ő és tanártársai is részt vettek. Együtt ettek, olvastak, beszélgettek a diákokkal. A testi fenyítést, a verést elvetette és rossz módszernek tartotta.
Igen ám, de Makarenkó hosszú ideig egy nevelőintézetet vezetett, ami tele volt fiatalkorú bűnözőkkel. És egyszer – egyetlenegyszer – bizony elsült a keze, és lekevert egy maflást. Ez volt a makarenkói pofon, amit ő a pályája mélypontjának nevezett.
Aztán csaknem egy évszázadon át mindenki úgy hivatkozott rá, hogy na ugye, egy jókor jött pofon még a tudósok szerint is sokat segít. Ma ezt a tévhitet járjuk körbe, többek között.
Mindjárt jön a világ egyik legrosszabb gyereke, Kázmér! És utána még sok érdekesség. Szép napot!
