Olyan szép névnapkavalkád van ma, hogy az összes ünnepeltet felsoroljuk: Dezső, Dés, Dézi, Dezsér, Dezsider, Norma, Röné, Viliam, Vilmos. Szép napot nekik! Nem biztos, hogy a jövőben is lehet majd így elnevezni a gyerekeket, legalábbis Kósa Lajos fideszes képviselőt nagyon zavarják az újfajta keresztnevek terjedése.
Pénteken újra ránk kacsint az ősz, sok borúval, esővel, hidegfronttal. Délután körülbelül 15 fok várható, úgyhogy az esőkabátok és dzsekik nagy napja lesz ma. Meg kicsit a szemüvegeseké is.
1785. május 23-án kelt levelében Benjamin Franklin (az Egyesült Államok egyik alapító atyja) bemutatta a később bifokális szemüvegnek nevezett találmányát. Franklin nem csak államférfi volt, hanem diplomata, feltaláló, író, természettudós, filozófus és nyomdász is. Jó nagy bajban lenne, ha most névjegykártyát kellene csináltatnia.
De vissza a lencsékhez! Arról írtunk már nektek, hogy miért lesz valaki szemüveges, és a „pluszos”, illetve a „mínuszos” dioptriákat is elmagyaráztuk. Nem írtunk viszont a különleges köztes megoldásról, a bifokális szemüvegről. Ezekben olyan lencsék vannak, amiknek a felső részével távolra nézhetünk, az olvasásra használt részével meg közelre.
Franklin kettős szemüvegnek hívta a lencséket, amik egy évvel azután készültek, hogy az egy furcsa kéréssel tért be egy akkori szemüvegboltba. Azt kérte, hogy vágják félbe az olvasószemüvegének és a távolra látó szemüvegének a lencséit, és illesszék össze őket úgy, hogy utóbbiak legyenek felül, az olvasórész meg alul. A kérés azért fogalmazódott meg benne, mert iszonyúan zavarta, hogy sokszor kellett szemüveget cserélgetnie. Például mert utazás közben néha olvasott, de szerette volna megnézni a kilátást is.
Miután elkészítették neki az új szemüvegét, sokkal egyszerűbb lett neki. Barátjának, George Whatleynak, egy londoni kereskedőnek azt írta, különösen hasznosnak találta a kettős szemüveget, amikor Franciaországban vacsorázott. Ezzel a szemüveggel egyszerre láthatta az ételt, amit evett, és az asztalnál ülők arckifejezését, ami segített neki jobban értelmezni szavaikat. Diplomataként erre nagy szükség is volt.
Franklint sosem érdekelte, hogy a találmányaiból (például a villámhárítóból vagy a katéterből) pénzt csináljon, és nem volt ez másképp a bifokális szemüveggel sem. Azt akarta, hogy az eszköze segítsen a látásromlással küzdő közösség többi tagján. Franklin épp ezért sohasem szabadalmaztatta találmányait, mert azt akarta, hogy mindenki számára elérhetőek legyenek.
