Ködös, felhős idővel indít a hétfő, és napsütésből sem jut sok mára. Csapadék nem várható, de 10 fok alatt maradunk, úgyhogy hidegre készüljetek! Boldog névnapot kívánunk az Elzáknak, a nevük az Elisabeth (magyarul Erzsébet) rövidüléséből származik.
Éppen száz évvel ezelőtt ezen a napon, 1925. december elsején indult az első magyarországi rádiós műsorsugárzás Budapesten. Ehhez a Magyar Királyi Posta biztosította az eszközöket, a műsorokat pedig a Telefonhírmondó munkatársai készítették. A Telefonhírmondót Puskás Tivadar találta fel: ez egy akkoriban még nagyon gyorsnak számító hírszolgáltatás volt, beszélő újságnak is hívták.
Puskás kidolgozta annak a részleteit, hogy hogyan juthatnak el a mikrofonba mondott hírek a város különböző pontjaira. A telefonos hírmondó szolgáltatás már 1893 óta működött, így az ott dolgozóknak már bőven volt tapasztalatuk abban, hogyan készítsenek műsorokat a rádióba is.
A rendszeres rádióadás száz éve egy nyitóünnepséggel és egy hangversennyel indult el. A posta akkori igazgatója a Rákóczi úti stúdióból szólt a hallgatókhoz több nyelven is. Azt mondta: „a magyar Rádióhírmondó budapesti adóállomása, mint a magyar találmányú fémvezetékes Telefonhírmondó utódja, nagynevű elődjének stúdióvá átalakított helyiségéből most kezdi meg hivatalosan működését és rendes programját, amelyet a Magyar Királyi Posta technikai eszközeivel a csepeli állomás útján 546 méteres hullámhosszal szór szét az éterben.”
A Telefonhírmondó nem szűnt meg, de a műsora szinte ugyanaz volt, mint ami a rádióban elhangzott. A második világháború végül mindkettőt elsöpörte, de később már csak a rádiózást támasztották fel, a telefonos szolgáltatást nem. A Rádióhírmondó születéséről az LGT nevű együttes is megemlékezett a Szól a rádió című dalában: a közel lakó amatőrök tisztán hallották / mikor a csepeli adó huszonötben jó reggelt kívánt.
Szép hetet!
