Ma még kellemes, nyári időnk lesz. Aztán hétfőtől süllyedni kezd a hőmérséklet, és beköszönt az igazi ősz. Előkerülnek a pulóverek és aztán a sapkák. Az asztalra pedig ilyenkor térnek vissza a nehezebb, jól átmelegítő fogások, a nokedlik, húslevesek. És ahol még emlékeznek rá, a gölödin.
A gölödin kis, diónyi krumpligombóc, amit általában levesbe főznek, de eszik magában is. Már ahol eszik, mert ez a recept tipikus nagymama-dolog, manapság eltűnőben van. Vicces neve úgy alakult ki, hogy a magyar ember a német Knödel hallatán legyintett, és hajtogatott belőle olyan szót, amit ki is tudott mondani. Van, ahol gölödénynek mondják, vagy egyenesen gödölénynek! A Knödel egyébként mindenféle gombócot és nudlit jelent – a nudli pedig a másik magyar átirata az eredetinek.
Szóval jönnek a hűvösebb idők. De hát ez az év rendje elvileg, és egy kis lehűlés még nem a világ vége. Hogy miből lehet a világ vége, arról viszont írunk ma egy izgalmasat!
Jó pihenést kívánunk mára, és boldog Friderika napot azoknak, akiket így hívnak!


