Szép, kellemes időnk lesz, pedig már október van. Eső nem várható, bár a hiánya viszont már egyre kevésbé kellemes. Malvin napja van.
Emellett a vegetáriánus világnap, továbbá a zene világnapja. Ezért ma arról írunk, mi is a zene. Mióta létezik, mit vált ki az emberből, és hogyan fejlődött?
Mint minden más, a zene is a technológiával együtt változott. Dobot és csontfurulyát már az ősember is készített. Aztán jöttek a bonyolultabb hangszerek, a fémhúrok, a rém bonyolult billentyűs szerkezetek, majd az elektromos hangszerek, és végül az AI, ami simán ír már slágereket.
Ugyanígy alakult a zene rögzítésének módja. Kezdetben csak ellesték egymástól a dallamokat. Aztán elkezdték leírni különböző kódokkal, míg létrejött a ma ismert kottaírás. És még mielőtt a hangrögzítés első módszerei megszülettek – a viaszhengerre író felvevők és a gramofonok –, már megjelentek az utcákon a kintornák. Ezekkel a gépekkel bárki tudott zenélni, mert csak tekerni kellett egy kart. Verklinek is hívták ezeket, bennük egy rücskös henger forgott, és ez szólaltatta meg a különböző hangokat. Még ma is vannak ilyenek, de már csak kis zenedobozokban találkozhatsz ezzel a megoldással.
A bütyköshenger helyét aztán átvették a műanyag lemezek, majd a kazetták, aztán a lézerrel olvasott CD – és ma már az is lejárt lemez. Sőt, a digitális zenelejátszónak is vége, hiszen az okostelefon annak is átvette a helyét. A zene viszont örök. Amíg ember él a Földön vagy bármelyik bolygón, valahogy zenélni fog. Legfeljebb valami olyan állat csontjából csinál furulyát, amit mi még nem is ismerünk!
