Karácsonykor Jézus Krisztus születésére emlékezünk. Az egyház tanítása szerint Jézus az emberré lett isten, akiben egyesült minden, ami isteni azzal, ami emberi. Ami felveti a kérdést, hogy akkor kakált-e – hiszen az ember szokott. Ma furcsán, esetleg felháborítóan hangzik ez, de a probléma már az ősegyház gondolkodóit is foglalkoztatta. Komoly hitelméleti viták zajlottak arról, hogy Jézus vajon nagydolgozott-e, amíg a Földön ügyködött.
A Biblia ehhez nem ad támpontot. Bár az Újszövetség (a Biblia második része) főleg Jézus cselekedeteit részletezi, erről konokul hallgat. De ez nem szokatlan, végül is az irodalmi művekben, filmekben sem szoktak kitérni arra, amikor a főhősnek ki kell mennie. Az viszont benne van a szövegben, hogy Jézus eszik, például az utolsó vacsora alkalmával. Na de mi lesz azzal, amit megevett?
Az ókori keresztény bölcseket nagyon is izgatta ez a kérdés. Valentinus egyházatya azt állította, hogy Jézus különleges emésztéssel rendelkezett. Az elmélet szerint őbenne semmi nem romlik meg, így semmi nem is távozik. Más keresztény filozófusok hasonlóan gondolkodtak. Szerintük Jézusnak igazából nem volt szüksége ennivalóra, csak azért evett, hogy beilleszkedjen az emberek közé.
Kialakult egy olyan elképzelés is, hogy Jézus csak emberi testnek tűnt, mint egy hologram, de igazából tisztán szellemi lény volt. Ezt az egyház elvetette és eretnekségnek, tévtanításnak nevezte.
Kétszáz évvel Valentinus után egy Epifániusz nevű teológus szintén amellett érvel, hogy Jézus nem kakált. Érdekes, hogy ő egyébként lelkesen hirdeti, hogy Jézus mindenben emberi volt – ezt kivéve. Elég nyilvánvaló a szándék, hogy fenntartsa az emberré lett isten mítoszát, de anélkül, hogy az emberi lét kevésbé gusztusos mozzanatait is hozzá társítsa.
A kakátlanság legendája egyébként nem Jézussal kezdődik. Már az ókori görögök is híresztelték egyes bölcselőkről, hogy sosem kakálnak. Úgy tűnik, ez egyfajta tartozéka a tisztaságnak, szentségnek.
És most számoljunk!
Tételezzük fel, hogy Jézus tényleg nem bocsátott ki magából szilárd ürüléket. És tekintsünk el a vizelés kérdésétől, amit érdekes módon nem nagyon tárgyalnak a teológusok, talán mert azt nem tartják olyan gusztustalannak.
Egy felnőtt ember átlagosan egy tonnát eszik meg egy évben, nem számítva az ivást. Ám az ennivalónak is jelentős része víz, vegyük úgy, hogy a fele. Jézus 33 évet élt. Ennek egy részében gyerek volt, szóval az általa elfogyasztott élelem nagyjából huszonnégy tonna lehet, vagyis huszonnégyezer kiló. Ha a fele víz, akkor marad körülbelül 12 tonna száraz anyag.
Az anyag az általunk ismert törvények nem tűnhet el, legfeljebb átalakulhat – ez megtörténik például az atomerőművekben és a csillagokban. Tegyük fel, hogy Jézus képes átváltoztatni az anyagot elemi szinten, szóval a 12 tonna szén és hidrogén benne nehézfémekké alakul át. Csak így tarthatja meg emberi formáját, különben ormótlan, óriási szörnyeteggé duzzadna.
Ám az atomsúlynak így is meg kell maradnia, tehát a 30 éves korára főleg plutóniumból és uránból álló Jézus ekkor – a víztartalmat leszámítva – 12 tonnát nyom. Ez egy kisebb gőzmozdony vagy egy páncélautó súlyának felel meg. Viszont egy ilyen tömegű személyt aligha bírna el a normál emberekre méretezett kereszt. Nagyot nézhettek a rómaiak!
Van még egy megoldása a dolognak, ami szintén érinti az atomfizikát. Einstein óta tudjuk, hogy a tömeg energiává változtatható; ennek egyik példája az atombomba. Csakhogy még az atombombák is csak pár grammnyi tömeget varázsolnak energiává, a többiből sugárzó hulladék lesz. Ha Jézus a 12 tonna felesleget sugárzásként adja le, akkor egy irtózatos, járkáló atomfegyver lett volna, és körülötte mindenki azonnal elpusztul. És hát nem ezért jött.
A mai egyház már nem nagyon foglalkozik a kakakérdéssel, és a hittanórák hangulata sem olyan, hogy ott rá lehetne kérdezni erre. Mindenesetre annak alapján, amit Jézusról tudunk, az a legvalószínűbb, hogy pont ugyanolyan ember volt, mint bárki. Ebben egyetértenek hívők és ateisták, vita abban van, hogy emellett isten is volt-e. Az egyház álláspontja szerint isten volt és emellett mindenben ember, kivéve a bűnt. Szóval nem nyomott tizenkét tonnát, viszont két hegyibeszéd között elnézést kért, és kiment. Mint bárki más.