1932-ben, Nyugat- Ausztrália vörös földjein különös ellenség jelent meg a farmokon. A első világháborúból hazatért katonák itt kaptak földet, hogy tudjanak gazdálkodni.
Ám a búzaföldjeiket hirtelen több ezer éhes emu lepte el. Az emuk a strucchoz hasonló, hatalmas, repülni nem, de futni nagyon gyorsan tudó madarak. Korábban azt is megírtuk róluk, hogy kifejezetten jó problémamegoldók.
Ausztráliában az állatok áttörték a kerítéseket, és felfalták vagy letaposták a termést. A kétségbeesett gazdák segítséget kértek a kormánytól, amely végül katonákat küldött a helyszínre. Nem egy egész hadsereget, mindössze három katonát, de két géppuskával és rengeteg lőszerrel. A feladatuk az volt, hogy megállítsák az emukat.
Csakhogy a madarak gyorsabbnak és ügyesebbnek bizonyultak, mint gondolták. A fegyverek gyakran elakadtak, az emuk pedig szétfutottak, amikor lövések dördültek. Egy hónapnyi próbálkozás után sem sikerült megállítani a több ezres madárcsapatot. Sőt, a lövöldözés néha még több kárt okozott, mert a menekülő emuk letaposták a búzát.
A furcsa „Emu-háború” végül nevetség tárgyává vált. Később a hatóságok inkább hosszú kerítéseket építettek a földek köré, hogy távol tartsák a madarakat. Bár ez segített a termés megvédésében, más állatok vándorlását is megnehezítette.
Ma már ez a történet arra emlékeztet, hogy néha jobb együtt élni a természettel, mint harcolni ellene – még akkor is, ha az ellenfél egy madár.
