Biztosan sokan tudjátok már, hogy nem minden mesének van boldog vége. Ugyan a legtöbb azzal zárul, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”, de előfordul, hogy egy-egy szereplő már a sztori vége előtt távozik. Bambi, az őzike anyukája, vagy Simba, a kisoroszlán apukája sajnos meghalt a mesében, és ezzel a hőseinknek valahogy meg kellett küzdeni.
A halálról borzasztóan nehezen beszél az ember. Félelmetes, rémisztő, szeretünk úgy csinálni, mintha ez velünk sose fordulhatna elő. Csak azokkal, akik nagyon öregek és már úgyis eleget éltek. Mégis, nyilván nem lesz újdonság nektek sem, ha leírjuk, hogy ez előbb-utóbb mindenkivel megesik majd. Nem tudjuk, hogy milyen érzés meghalni. Csak azt, hogy az emberek bármit megtennének azért, hogy tovább éljenek. Nem véletlenül próbálják megfejteni ősidők óta az örök élet titkát.
Sokan hisznek abban is, hogy a halál után egy másik élet kezdődik. Vallása válogatja, hogy milyen. Vannak, akik szerint újjászületünk, mások szerint a mennybe vagy a pokolba kerülünk attól függően, hogy mennyire éltünk jó életet. És vannak, akik azt gondolják, hogy a halál, az a semmi. Mint az álomtalan alvás, csak ez sokkal tovább tart.
Régebben a halál sokkal természetesebben volt jelen az emberek életében. Ahogy otthon születtek, úgy otthon is haltak meg. A halálos ágy körül pedig ott lehetett mindenki, a kicsiktől a nagyokig. Ma már egyre kevesebb helyen szokás virrasztást tartani a halott mellett, vagy otthon felravatalozni valakit, és úgy elbúcsúzni tőle.
Sajnos nemcsak a nagyon idősek halnak meg. Van, amikor fiatalabb emberek, sőt, néha gyerekek lesznek annyira betegek, hogy nem tudják meggyógyítani őket az orvosok. Sokszor csak a betegség okozta fájdalmat tudják csillapítani, de néha még azt sem. Ilyenkor felmerülhet az emberben, hogy a szenvedésnél a halál is jobb lehet. Erről viszont ma Magyarországon nem dönthet a beteg.
Karsai Dániel ügyvéd, nemzetközi jogász két éve tudta meg, hogy halálos beteg. Egy olyan betegséggel küzd, ami idővel teljesen megbénítja az ember izmait, úgy, hogy végül már levegőt sem tud venni. Erre sajnos nincsen gyógymód. Karsai Dániel tavaly úgy döntött, hogy harcba kezd a magyar betegek jogaiért. Hogy ők is dönthessenek arról, hogy ha nem tudnak a szenvedéssel tovább élni, akkor inkább meghalhassanak. Ha ebben még segítséget is kapnak, azt aktív eutanáziának hívják. Ezt jelenleg a magyar törvények tiltják. Sőt, még azt is büntetik, aki olyan országban segít a meghalásban, ahol az eutanázia engedélyezett. Még kísérőként se lehet ott az ember úgy, hogy később itthon ne büntessék meg érte.
Karsai Dániel azért fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, mert szerinte a magyar törvények túl szigorúak. Azt mondja, hogy a döntésnek, ami az élet végén a szenvedés megszűnéséről és sok esetben a méltóság megőrzéséről szól, alapvető emberi jognak kellene lenni. A bíróságon várhatóan májusban hoznak ítéletet, és azt a magyar államnak be kell majd tartania. Közben egyre többen álltak Karsai mellé. Voltak olyanok, főleg hasonló betegségben szenvedők, akik aláírásgyűjtést, azaz petíciót szerveztek az aktív eutanázia engedélyezéséért.
A magyar állam viszont egyelőre nem támogatja a „kegyes halált”, sőt, szerintük nem sérülnek Karsai Dániel jogai sem azzal, hogy Magyarországon tilos az aktív eutanázia. Gulyás Gergely miniszter szerint „a kormány álláspontja az, hogy az emberi életről nem az embernek kell rendelkezni.” Mindemellett jobbulást kívánt a halálos beteg Karsainak, és elmondta, hogy a csodában bízik majd. Közben egyre több helyen indult meg vita a kérdésről. A közvéleménykutatók szerint a magyar társadalom nagyobb része támogatja azt, hogy a betegek ellenőrzött körülmények mellett dönthessenek az élet és a halál közt.
A kegyes halál persze tényleg rengeteg kérdést vet fel, nem véletlen, hogy a világon mindössze 13 országban engedélyezik az aktív eutanáziát. Hiszen itt tényleg arról van szó, hogy orvosi segítséggel gyakorlatilag megölnek valakit. Felmerülhet aggályként, hogy nincs-e más gyógymód vagy egyéb kezelés, de az is, hogy a beteg tényleg tisztában van-e azzal, hogy mi fog történni vele. Sokan amiatt ellenzik ezt, mert a beavatkozás visszafordíthatatlan, és akár vissza is élhetnek vele. Az orvosok közt is komoly vitát szíthat, hiszen ők arra esküdnek fel, amikor megkapják a diplomájukat, hogy megvédik az életet. Ezt hippokratészi eskünek nevezik, az ókor híres görög orvosa után. Magyarországon egyébként az eutanázia passzív formája engedélyezett, ez azt jelenti, hogy a beteg visszautasíthatja a kezelést vagy az életmentő beavatkozást.
Karsai Dániel azóta kénytelen volt abbahagyni az ügyvédi munkáját, és napok óta kórházban ápolják. A küzdelme nagyon sok embernek ad reményt és mutat példát. Nemrég például a főváros Pro Urbe Budapestért-díjjal tüntette ki az emberi jogokért végzett munkájáért. A díjat már a testvére vette át.
Az eutanázia a gyógyíthatatlan betegek ügye. Az élet befejezését olyan emberek választják önként, akik biztosak benne, hogy betegségük már nem fordulhat jobbra. A vita részben épp arról szól, hogy az öngyilkosság még elméletben se tűnhessen megoldásnak. Ha lelki vagy más problémád van, kérd egy megbízható felnőtt segítségét, vagy hívd a fiatalok lelki segélyvonalát, a Kék Vonalat!