Tavaly nyáron már írtunk nektek az úgynevezett érintetlen törzsekről. Ezek a népcsoportok nem vagy alig érintkezve a külvilággal az esőerdőkben élnek. És úgy tűnik, hogy egyre nagyobb veszélyben vannak. A tavalyi cikkünk apropója az volt, hogy az egyik törzset egyre többször látják kijönni az esőerdőből. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az őslakosoknak szűkül az életterük, ugyanis a fakitermelő vállalatok kiszorítják őket az „otthonukból”. De a hírnévre vágyó influenszerek is fenyegetik őket. Egy új kutatás szerint, ha a kormányok nem cselekednek, a törzsek száma megfeleződhet.
Mik azok az érintetlen törzsek?
Becslések szerint világszerte 196 olyan embercsoport él, amelyik elutasítja, hogy kapcsolatba lépjen a külvilággal. Ezek a törzsek akár tízezer főt is számlálhatnak összesen. Az érintetlen emberek Dél-Amerika, Ázsia és a Csendes-óceán térségének tíz országában élnek. Közülük csaknem 95 százalék az Amazonas vidékén él – főként Brazíliában, valamint Peruban. Néhányan Paraguay és Bolívia száraz erdőiben találtak otthonra, de a szentineléz népcsoport például az Indiához tartozó Északi-Szentinel-szigeten él.
A törzsek otthona az erdőben van. Teljesen önfenntartóan, nomádként élnek, vadászattal, halászattal és gyűjtögetéssel foglalkoznak. Mindent megtermelnek maguknak, és őrzik az ősi nyelveket, hagyományokat. A közösségeik erősek és egészségesek. Nem arról van szó, hogy nem tudnak rólunk – a körülöttük zajló világról –, hanem, hogy semmit, de semmit nem akarnak tőlünk, a modern társadalomtól. Éppen ezért „önkéntes elszigeteltségben élő őslakosoknak” is nevezik őket.
Egyébként az „érintetlen” törzs kifejezés nem teljesen pontos. Egyes törzsek azért valamennyire hajlandók kapcsolatba lépni a külvilággal, ráadásul a legtöbb őslakos azért találkozott már más népekkel korábban. Az „érintetlen” az esetükben tehát leginkább a külvilággal való kapcsolat hiányára utal.
Mióta élnek ott?
A különböző törzsek nem egyszerre vonultak az erdőbe, hanem egy évszázadok óta tartó folyamat részeként. Sokan azért tettek így, mert a külső beavatkozások miatt a földjeik veszélybe kerültek, sőt, ők maguk is. A perui mashco piro törzs (amelynek több mint hétszáz tagja van) például nem mindig élt elszigeteltségben: a 19. század végéig ültetvényeik voltak, azokon dolgoztak. Ekkoriban azonban kizárólag az Amazonas-medencében, vagyis náluk volt fellelhető a kaucsukfa, amiből a gumi készül. Úgy beindult a gumigyártás, hogy aki csak tudott, kaszálni akart rajta. A törzset sokáig üldözték és majdnem kiirtották. A mashco piro ekkor elhagyta a földeket és visszavonult az esőerdőbe.
De más népek is azért választották inkább az elszigeteltséget, hogy elkerüljék a rabszolgaságot, az erőszakot és a forrásaik kizsákmányolását, amelyek sokszor generációkon át zajlottak a családjaikban. A visszavonulásuk gyakran kétségbeesett túlélési kísérlet. Ezért is érkeznek időnként hírek arról, hogy az őket megzavaró idegeneket gondolkodás nélkül lenyilazzák. A nem megfelelően előkészített találkozások a legtöbbször erőszakba fulladtak vagy egyenesen pusztító hatással jártak.
Az 1980-as években, amikor a perui nahau nép először került kapcsolatba a külvilággal, a csoport fele néhány éven belül meghalt. Az 1990-es években a muruhanua nép is ugyanerre a sorsra jutott. Ennek az az oka, hogy az őslakosoknak gyakorlatilag semmilyen immunitása nincsen. Egy nátha vagy egy influenza, amit mi könnyen legyűrünk, számukra halálos is lehet. Nem mindig volt ez így, de ma már több törzs is kormányzati védelem alatt áll, Peruban például tilos és illegális kapcsolatba lépni velük (de léteznek ellenőrzött kapcsolatfelvételi kísérletek).
Influenszerek támadása
A törvényeket viszont sokan megszegik. A betegségeket pedig nem csak a fa-, vagy az olajtermelő vállalatok munkásai vihetik be az őslakosoknak az esőerdőkbe. Időről időre érkeznek hírek arról, hogy a misszionáriusok (vagyis egyházi hittérítők) igyekeznek felvenni a kapcsolatot az őslakosokkal, mostanában pedig a hírnévre vágyó influenszerek is.
Egy brit YouTuber, Miles Routledge egyszer azzal dicsekedett, hogy megpróbál bejutni India Északi-Szentinel-szigetére – ami illegális. Idén tavasszal egy amerikai influenszer kilenc órán át utazott a nyílt vízen egy motorcsónakkal, hogy elérje a szigetet. Amint közel ért a parthoz, állítólag megfújt egy sípot, majd ott hagyott felajánlásként egy diétás kólát és egy kókuszt. Pár nap múlva le is tartóztatták.
De az online hírnév sokakat csábít. Az őslakosok jogait védő Survival International szerint a törzsek fele tíz éven belül eltűnhet, ha a kormányok nem veszik komolyabban az őslakosokkal való kapcsolatba lépés tilalmát. Az illegális halászat, az erdőirtás és a térítő missziók már most is veszélyeztetik a létüket. Most az influenszerek is csatlakoztak hozzájuk.
A jótékonysági szervezet azonban felhívta a figyelmet, hogy az őslakosok nem szórakozást jelentő látványosságok, az életüket és a jogaikat pedig nem lehet TikTok-lájkokra és YouTube-feliratkozókra váltani.
Források: BBC. SkyNews. Uncontaced People. Survival International.
