Az Országház ülésterme úgy néz ki, hogy a 199 képviselő egy patkó alakú széksorban foglal helyet, előttük pedig az elnöki emelvény, a pulpitus található. Itt ül legfelül a házelnök (vagy az egyik alelnök), aki levezeti az ülést. Szót ad a képviselőknek, ismerteti a napirendet, megpirongatja a szabálysértőket. Előtte egy szószék található, ami többnyire üres. Itt szokta elmondani fontosabb beszédeit a miniszterelnök. A házelnöki székhez és a szószékhez lépcsősorok vezetnek, az egész építményt pedig nemes faburkolat borítja.
De mi van alatta?
Egy kisebb lakás területe húzódik meg a szerkezet alatt, és bár a Parlament hatalmas épület, ezt a helyet nem hagyták kihasználatlanul.
A megfejtés az, hogy az ülésterem egyik rejtett bejárata található itt, és egy kis szoba. Innen jönnek be az egymást váltó gyorsírók. Ők azok, akik kézírással jegyzetelve rögzítenek mindent, ami az országgyűlés ülésein történik. Sokszor nemcsak a beszédeket, de a képviselők reakcióját is feljegyzik: „taps a jobboldalon”, „fújolás az ellenzékben”.
A gyorsírás egy különleges szakma, direkt arra fejlesztették ki, hogy az élő beszédet valós időben rögzítsék. Az a lényege, hogy olvashatóan, de a lehető legegyszerűbben írják le a betűket. A legjobb gyorsírók 400 szótagot képesek percenként papírra vetni, de ez már kóros hadarásnak számít. Egy időben a gyors- és gépírást közös tanfolyamokon oktatták.
Ma már nem feltétlenül volna szükség a tudásukra, mivel a mesterséges intelligencia képes a hangfelvételekből pontos leiratot készíteni. A Parlament viszont konzervatív intézmény, itt egyelőre a régi módszerek működnek. A pulpitus alatti titkos bejárat pedig lehetővé teszi, hogy a gyorsírók feltűnés nélkül váltsák egymást, anélkül, hogy végig kellene trappolniuk az üléstermen. Szükséghelyzetben pedig vészkijáratként működik. De ilyen emberemlékezet óta nem fordult elő az Országgyűlésben.
