A junk journaling, vagy szabad fordításban „szemétnaplózás” egyáltalán nem az, aminek hangzik. Vagyis egy kicsit mégis, de a végeredmény inkább az, hogy kézzelfogható emléket gyártunk magunknak, amiket jó lesz pár év múlva visszanézni.
Mivel már szinte mindent az online térben csinálunk, rendre összeszedünk nektek kétkezi hobbis tippeket, hogy egy picit a fizikai világban is ténykedjetek, ha van kedvetek. A junk journaling is egy ilyen dolog. Tulajdonképpen egy emlékkönyv, amibe random dolgokat ragasztgatsz, firkálsz, festesz.
Ez lehet egy mozijegy, egy post-it, amit a barátod írt (rajzolt) neked, egy szórólap, bevásárlócetli, egy polaroid fotó, vagy leírva egy mondat, amit hallottál, bármi. A szabálya az, hogy nincs szabály. Olyan cuccok, amiket lehet, a szemétbe dobnál, de közben ha elrakod, vagyis ez esetben beragasztod a füzetbe, emlék lesz belőle. Vagy olyan mondatok, események, amiket ha nem írnál le, lehet, elvesznének.
De a junk journalba bekerülhetnek magazin-kivágások, használt flakonokról, dobozokról matricák, akármi. Van, aki arra használja, hogy egy kicsit a kezeivel vagdosson és ragasztgasson, mert önmagában már az is nyugtató hatással bír rá. Van, aki szeretne kollázsokat (több képből álló képet) készíteni, de fél attól, hogy nem tud esztétikusat csinálni. A junk journal-nál viszont ez egyáltalán nem fontos. És van, aki arra használja, hogy az érzéseit feldolgozza, mert írásban, például naplózással neki nem megy.
A junk journaling a szakértők szerint azért annyira népszerű, mert az emberek a digitális világos életben nagyon vágynak arra, hogy két kézzel is csináljanak valamit. A fizikai kontaktus, nemcsak másik emberrel, de akár tárgyakkal is fontos sok embernek a mentális egészség megőrzéséhez.
