„Szia, kiskutyám! Hát ki a legcukibb?” – a legtöbben egészen más hangon beszélnek a háziállataikhoz, mint a barátaikhoz vagy a családtagjaikhoz. A hangunk ilyenkor gyakran magasabb lesz, lassabban beszélünk, és egy kicsit éneklőbbé válik a beszédünk.
Pont úgy, mint, amikor a babákhoz beszélünk.
A kutatók szerint a magasabb, dallamosabb hang könnyebben felkelti a figyelmet, és barátságosabbnak, kedvesebbnek tűnik. Amikor egy kisbabához beszélünk így, az nemcsak kedveskedés: segíthet neki abban is, hogy később megtanulja megkülönböztetni és felismerni a beszéd különböző hangjait. Az állatoknál viszont inkább az lehet a fontos, hogy a hangunkból azt érezzék: biztonságban vannak, és figyelünk rájuk.
Vagyis lehet, hogy a kutya nem érti minden egyes szavunkat, de azt érzékelheti, hogy kedvesen és barátságosan beszélünk hozzá.
A kutatások szerint a kölyökkutyák különösen érzékenyek az ilyen, nekik szóló beszédre. Ha valaki magasabb, lelkesebb hangon szól hozzájuk, gyakran tovább figyelnek, és közelebb is mennek a beszélőhöz. Ez arra utal, hogy a hangunk megváltoztatása valóban segíthet abban, hogy felkeltsük egy állat érdeklődését. (Kispolgár / Popsci)
