Ahogy véget ér a nyár, furcsa szokás veszi kezdetét Izlandon. Az emberek csoportokba verődnek, begyűjtik a lundafiókákat és leviszik őket a tengerparti sziklákhoz. Majd egy jól irányzott dobással a tengerbe hajítják őket.
Elsőre egészen őrülten és ijesztően hangzik ez, pedig valójában lundamentés történik ilyenkor.
A nyár végén a fiatal lundafiókáknak el kell hagyniuk a fészküket, hogy megtegyék életük első nagy útját a nyílt óceán felé. A természetben a Hold fénye mutatná nekik az utat a tengerhez, a városok és falvak erős mesterséges fényei viszont teljesen összezavarják a fiókákat. Ahelyett, hogy a víz felé repülnének, a fiatal madarak gyakran a szárazföld belseje, a községek utcái felé veszik az irányt. Ott viszont komoly veszélyben vannak: elüthetik őket az autók, vagy könnyű prédává válhatnak a ragadozók számára.
Hogy megvédjék őket, mentőcsapatok járják az utcákat esténként, hogy összeszedjék a tévelygő kismadarakat. A megtalált fiókákat dobozokba gyűjtik, majd leviszik őket a tengerhez. Amikor a szikla széléről óvatosan lefelé „eldobják” őket, a madarak ösztönösen kiterjesztik a szárnyaikat, felveszik a repülési tempót, és már repülnek is a tenger felé.
Ez a helyi hagyomány és mentési akció már hosszú évek óta működik. Az izlandi fiatalok és gyerekek pedig örömmel vesznek részt ebben. Az elmúlt években a „lundadobáló” szezonban több ezer kismadarat mentettek így meg.
Miért ennyire fontosak a lundák Izlandon?
Az izlandi Vestmannaeyjar-szigetek adnak otthont Európa legnagyobb lundakolóniájának. A Természetvédelmi Világalap (WWF) adatai szerint az atlanti lundák 90 százaléka Európában él, és ennek a népességnek a legnagyobb része pont Izlandon és Norvégiában fészkel. Ez olyan 8-10 millió madarat jelent. A maradék 10 százalék Nagy-Britanniában és Írországban található. Izlandon komoly látványosságnak számítanak a lundák, sokan direkt azért látogatnak nyáron a szigetre, hogy ezeket a madarakat fotózzák.
A lundák (akiknek az angol neve még cukibb: puffin) egyébként kistestű madarak, nagyjából akkorák, mint egy kólásdoboz. Jellegzetes, háromszög alakú csőrük van, ami nyáron, a párzási időszakban élénk narancs, piros és sárga színekben pompázik. A madarak egyszerre több halat is képesek szállítani ebben a nagy csőrben anélkül, hogy elejtenék. Ez pedig nagyon fontos a fiókák etetésénél.
A lundák elképesztően tudtak alkalmazkodni a tengeri élethez, akár hatvan méter mélyre is le tudnak merülni halért. Remekül úsznak a vízen. Az életük legnagyobb részét az nyílt óceánon töltik. Csak nyáron érkeznek a szárazföldre, hogy a kicsinyeiket kiköltsék. A lundák ráadásul monogám madarak. Egy párt választanak egész életükre, akihez minden évben visszatalálnak költéskor.
