Különleges programot indított a fővárosi önkormányzat. Ennek az a neve, hogy Megbízható Szobabérlet, a lényege pedig, hogy a fiatalok beköltözhetnek egyedül élő idősek mellé. A fiataloknak ez azért jó, mert megfizethető lakhatásra találnak, az időseknek pedig azért, mert nem kell magányosan, segítség nélkül élniük.
Elsőre ez kicsit meredeknek tűnhet, a program éppen ezért szigorú: a fiatalok ellenőrzési folyamaton vesznek részt, de személyes felkészítést is kapnak az együttéléshez – ahogy az idősek is. A Szobabérlet állandó felügyelet alatt áll majd, szakemberek párosítják össze a hasonló tulajdonságú időseket és fiatalokat egymással.
A világban számtalan olyan kezdeményezés indult, amely segítségével a fiatal felnőttek és az idősek barátkozhatnak egymással. Épp a napokban írtunk nektek arról, hogy Amerikában összekötöttek két, egymástól messze lévő telefonfülkét. Az egyik egy egyetemi kávézónál van, a másik egy idősek otthonában. Ha valaki felemeli a kagylót, a telefon automatikusan a másik fülkében csöng.
Miért van erre szükség?
A nemzetközi felmérések szerint a fiatal felnőttek (16-29 évesek) világszerte az egyik legmagányosabb korcsoportnak számítanak. Őket az idős (65 év fölötti) emberek követik.
A filmekből és a sorozatokból a legtöbbször úgy tűnik, hogy ha az ember elvégzi a középiskolát (és nagykorúvá válik), a világ azonnal kinyílik, az élet pedig egy jó nagy buli lesz a barátokkal. De a legtöbbször nem így zajlik a folyamat. A fiatal felnőttek sok esetben elhagyják az otthonukat és más városba költöznek. A barátaik szétszóródnak, a családi kötelékeik meggyengülhetnek. Ráadásul egyre többen dolgoznak otthonról, ami szintén nem segíti az új kapcsolatok kialakítását.
A Harvard Egyetem egyik professzora szerint hajlamosak vagyunk a fiatal felnőttkort romantikusan, gondtalan időszakként elképzelni, pedig általában ez a legnyomorúságosabb néhány év az emberek életében. Nem csoda, ha valaki magányosnak és bizonytalannak érzi magát.
Az idős emberek magányosságának más okai vannak, de az érzéseik hasonlóak lehetnek, mint a fiatal felnőtteknek. Gondoljunk csak bele, hogy valaki hatvannéhány évesen nyugdíjba megy! Kiesik az addig megszokott közösségéből, a társaságából. Sajnos, ahogy telik az idő, egyre több barátját veszíti el és talán özveggyé is válik. Ezeket csak súlyosbíthatják az egészségügyi problémák. Ha pedig az ember nem mozdul ki, nem beszélget másokkal, akkor hamar elszigetelődhet.
Miért jók ők egymásnak?
A tudósok szerint életünk során a magányosságunk szintje egy U alakú görbét ír le. Magas a fiataloknál és az időseknél, illetve alacsonyabb a középkorúaknál. A magyarázat röviden az, hogy a fiatalok még nem alakítottak ki stabilitást, illetve mély, hosszú kapcsolatokat, az idősek pedig már éppen búcsúznak ezektől.
A generációk közötti programokra vannak már jó példák a világon. Hollandiában ingyen lakhatnak egyetemisták egy idősotthonban, ha havonta legalább 30 órát töltenek ott beszélgetéssel, közös tevékenységekkel. Az Egyesült Államokban zenész szakos hallgatók költözhetnek be egy idősek otthonába, rendszeres koncertekért cserébe.
Léteznek olyan programok, ahol mindenki tanít mindenkit: a nyugdíjasok segítenek a tanulásban, a főzésben vagy életvezetési tanácsokat adnak. A fiatalok cserébe megtanítják őket a digitális kütyük használatára, vagy épp segítenek nekik bevásárolni, sétálni egyet. Magyarországon civil-, illetve önkéntes szervezetek indítanak ilyen programokat.
A fiatalok és az idősek együttműködése, együttélése igazi győztes szituáció lehet mindenki számára. A fiatalok együttérzést tanulhatnak és fejleszthetik az élethez szükséges készségeiket. Az idősek pedig frissek maradhatnak és a fejlődő technológiát is gyorsabban tanulhatják meg. És persze a lényeg, hogy mindkét csoportnál csökkenhet a magányosság érzése.
