Egy olvasónk kérte, hogy írjunk az ADHD-ról. A kérés azért is jogos, mert ez nagyon sok gyereket érint, és sokan vannak azok is, akik még nem is tudják, hogy érintettek lehetnek. Sokszor nagyon korán, már kisgyerekkorban kiderült valakiről, hogy ADHD-s, de sokan csak később, kamaszkorban vagy felnőttkorban kapnak erről diagnózist.
Na de mi is ez pontosan?
Az ADHD egy betűszó, a figyelemzavar és a hiperaktivitás (angolul: Attention Deficit Hyperactivity Disorder) nevű állapot leírása. Direkt írtuk, hogy állapot, mert ez nem egy betegség, nem fogyatékosság, hanem egy eltérő idegrendszeri fejlődés. Erről írtunk már az autizmus kapcsán is. Az ADHD-sok agya és idegrendszere máshogy működik, mint a tipikusnak és átlagosnak mondható emberek agya. Másképpen gondolkodnak, a koncentrálás, a tervezés, a figyelem máshogy működik náluk, ahogy az érzelmek és a hirtelen döntések is.
A lakosság nagyjából 5 százaléka lehet eltérő idegrendszeri fejlődésű. Közéjük tartoznak az ADHD-sok mellett az autizmussal élők, és a „disz-esek”, vagyis az olvasási vagy számolási nehézséggel élők. (Ezek pedig egymással átfedésben is lehetnek, van, akinek egyszerre van autizmus és ADHD diagnózisa.)
Milyen fő tünetei vannak?
Az ADHD-val érintetteknél előfordul, hogy együtt van jelen van mind a hiperaktivitás, mind a figyelemzavar. De sokaknál a tünetek eltolódnak vagy az egyik, vagy a másik irányába.
A hiperaktív gyerekek egyik leggyakoribb „ismertetőjegye”, hogy képtelenek megülni a fenekükön. Az érintetteknek gyakran jár a kezük-lábuk, fészkelődnek az iskolapadban, esetleg felállnak óra közben. Hangosan és túl sokat beszélnek, és még azelőtt válaszolnak, mielőtt a kérdés befejeződött volna. A hiperaktivitást jelezheti, ha valaki képtelen várakozni valamire, mindent azonnal akar. Sokszor nehéz beilleszkednie a többiek közé, mert sokan nehezen tolerálják azt a viselkedést, amivel a hiperaktivitás jár.
A figyelemzavar inkább a figyelem hiányát jelenti. Az érintettek nehezen figyelnek a részletekre, és sokszor azért hibáznak egy dolgozatban, mert nem olvassák végig a kérdést. Rendszeresen félbehagynak dolgokat. Az ADHD-s gyerekek jóval gyakrabban veszítik el a dolgaikat, mint a tipikus fejlődésűek. Nehézséget okoz nekik a feladataik megszervezése, de gyakori az is, hogy egyszerűen elfelejtik, hogy mi is volt a dolguk.
Mindennek a fő oka az, hogy az ADHD-s gyerekek figyelme nagyon könnyen elterelődik. Egy ADHD-s kislány úgy írta le ezt az állapotot, hogy olyan, mintha egyszerre több mozi menne a fejében. Közben pedig egyszerre érzékeli azt is, hogy ketyeg az óra, hogy milyen hangok szűrődnek be az ablakon, hogy mi megy a tévében a szomszéd szobában és hogy szorítja a zokni a bokáját.
És ha már kislány – az utóbbi időben egyre több kutatás mutatja azt, hogy a lányoknál máshogy jelentkezik az ADHD, mint a fiúknál. Nagyon sokáig ezt is tipikusan a fiúk állapotának tartották, de mára kiderült, hogy nincs jelentős különbség a nemek közt, főleg, ha csak a figyelemzavar van jelen. De a hiperaktivitás tényleg inkább a fiúkra jellemző. Ezért nem is vizsgálták a lányokat sokáig.
Egy hiperaktív kisfiú elég zavaró tud lenni a környezet számára. A figyelemzavaros kislányokon viszont inkább az látszik, hogy olyan kis álmodozók, félénkek. Ezek pedig simán lehetnek a gyerekekre jellemző személyiségjegyek. És mivel az alap probléma sokáig rejtve marad, a lányok csak azt érzik, hogy valami nem stimmel velük, ez pedig komoly szorongást és akár depressziót is okozhat. Az iskolában pedig romlik a teljesítményük, amit nem tudnak mivel magyarázni, hiszen az értelmi képességeik nem rosszabbak, sőt, gyakran sokkal jobbak az átlagnál.
Az ADHD akár szupererő is lehet
Ha valaki ADHS-s, az nem jelenti azt, hogy nem lehet sikeres ember, sőt. Mivel egészen más rugóra jár az agyuk, ezért olyan ötletek, megoldások juthatnak eszükbe, amik az átlagos embereknek nem. Nem véletlen, hogy sok művészről, tudósról vagy kutatóról derül ki, hogy érintett. Ha egy ADHD-s ember megtalálja azt, ami igazén érdekli és élvezettel csinálja, arra képes órákon keresztül figyelni. De csak arra. Ezt hiperfókusznak nevezik.
Rengeteg hírességről derült már ki, hogy ADHD-s. Emma Watson, Justin Timberlake, Jim Carrey, Will Smith, Jamie Oliver csak néhány az érintettek közül. És a valaha élt legtöbb olimpiai aranyat nyert sportoló, Michael Phelps úszó is ADHD-s. Valószínűleg ma ezzel diagnosztizálnák Leonardo da Vincit, Abraham Lincolnt és Agatha Christie-t is.
Fontos viszont, hogy ne diagnosztizáld magad, ha úgy érzed, érintett lehetsz. Fordulj a szüleidhez, tanáraidhoz, ők majd elirányítanak olyan szakemberekhez, akik meg tudják állapítani, hogy tényleg ADHD-s vagy-e. És nyilván nem egyszerű így élni, de az ADHD mára egészen jól kezelhető, főleg, ha megtanulod a kihasználni az ebben rejlő szupererőt.
