A kaliforniai kondorkeselyű Észak-Amerika egyik legnagyobb madara. Szárnyának a fesztávolsága csaknem három méter.
Volt idő, amikor úgy tűnt, hogy ez a hatalmas madár kihal. Az 1980-as években kevesebb mint két tucat élt már csak szabadon. A faj azóta sok segítséget kapott, így 2025 végén világszerte már 607 kaliforniai kondort tartottak számon, közülük 392 élt szabadon.
Ez még mindig kevés egy faj biztonságos fennmaradásához, de jelentős javulás ahhoz képest, hogy néhány évtizeddel korábban szinte teljesen eltűntek.
Most egy különleges mentőakcióban például egy olyan kondorfiókán kellett segíteni, akinek az anyja egyedül maradt a nevelésben. Az apuka elpusztult, valószínűleg ólommérgezésben.
A kaliforniai Pinnacles Nemzeti Park biológusai észrevették, hogy a nőstény egyre ritkábban tér vissza a fészekhez, miközben táplálékot keres. Emiatt a fióka nem jutott elegendő élelemhez, és veszélybe került a fejlődése.
A szakemberek úgy ítélték meg, hogy a fióka segítség nélkül valószínűleg nem maradna életben. Körülbelül egy hónapos korában ezért kiemelték a fészekből, és a San Diego Zoo Safari Park kaliforniaikondor-tenyésztő központjába szállították. Itt egy különleges módszerrel gondoskodnak róla, amelynek célja, hogy a fiatal madár később visszatérhessen a természetbe. Jelenleg megfelelően fejlődik, és a szakemberek azt tervezik, hogy a következő ősszel visszaengedik a vadonba.
A gondozók egy úgynevezett bábozó nevelési programot alkalmaznak nála. Ebben a fióka egy felnőtt kondorra hasonlító bábot lát maga előtt, mert a gondozó kezét és karját teljesen eltakarja a báb. A bábu csőrével adják át neki az ennivalót is, éppen úgy, ahogyan egy valódi kondorszülő táplálná a fiókáját a fészekben.
Így a fiatal madár nem szokik hozzá az emberekhez, és nem alakul ki benne olyan kötődés, amely később megnehezítené a szabad életbe való visszatérést.
Kispolgár / Popsci
