1883. június 5-én gördült ki a párizsi pályaudvarról a legendás Orient Expressz legelső járata. A vonat annyira különleges volt, hogy a korabeli híradások rengeteget foglalkoztak vele. Olyan volt, mint egy guruló luxusszálloda. Belül plüss fotelek, csillogó, aranyozott és rézből készült díszek és bársonnyal borított falak fogadták az utasokat. Az étkezőkocsiban a kor legnagyobb szakácsai főztek, a hálókocsikban pedig pihe-puha ágyakon lehetett pihenni. Minden hálókocsinak saját személyzete volt. Nem véletlenül írtak róla a lapok úgy, hogy ez a „vonatok királya, a királyok vonata”.
A járat Párizst kötötte össze Isztambullal, de a tervezője eredetileg még tovább is meghosszabbította volna. Az Orient Expressz mögött ugyanis egy gazdag belga bankárcsalád sarja, bizonyos Georges Nagelmackers állt. Georges ráadásul okleveles mérnök is volt, aki élete egy részét Amerikában töltötte. Itt lenyűgözték a vonatok, amik ugyan elég kényelmetlenek voltak, de már óriási távolságokat tettek meg, és volt rajtuk hálókocsi is.
Amikor visszatért Európába, azonnal elkezdett dolgozni egy nagyszabású terven. Egy olyan vonatjáraton, ami összekötötte volna Nyugat-Európát a mesés kelettel. Persze a terv megvalósításához rengeteg pénz kellett. De Georges annyira ügyes volt, hogy fő részvényesnek sikerült megnyernie magát a belga királyt, II. Lipótot. A királynak amúgy nagyon jó üzleti érzéke volt és hatalmas nyereséget szimatolt az ötlet mögött. Így még azt is megengedte, hogy a vonatkocsikat a belga királyi oroszlános címer díszítse.
Egy átlagos munkás másfél évi bére volt a vonatjegy
Azoknak, akik utazni akartak a vonattal, mélyen a zsebükbe kellett nyúlni. Mivel kizárólag első osztályú jegyet lehetett rá vásárolni, egy átlagembernek esélye sem volt feljutni az Orient Expresszre. Az első útra szóló alapáras jegy 457 aranyfrankba került. Ha az utas enni és inni is akart a vonaton, akkor a végösszeg 548 aranyfrank lett.
Mivel az út Isztambulba három napig tartott, mindenki az utóbbi összeget fizette, ha nem akart étlen-szomjan utazni a luxusvonaton. És hogy értsd, hogy ez mekkora pénz volt, akkoriban egy átlagos munkás keresete valahol 30 és 60 frank közt volt havonta. Nekik legalább másfél-két évbe telt volna összespórolni a jegyet az Orient Expresszre. De ezek után az sem csoda, hogy a vonat tényleg a leggazdagabb nemesek, a vagyonos kereskedők, diplomaták és sokszor a nemzetközi kémek járata volt. A legendás holland táncosnő, Mata Hari, akit kémkedésért végeztek ki Franciaországban, gyakran utazott az Orient Expresszel.
Az Orient Expressz fontos része lett a történelemnek
Számos uralkodó utazott a vonaton, közülük többen furcsán viselkedtek. I. Ferdinánd bolgár cár például az útja során nem jött ki a fürdőszobájából, mert rettegett attól, hogy merényletet követnek el ellene. De egy másik útján meg ahhoz ragaszkodott, hogy a bulgáriai szakaszon személyesen vezethesse a mozdonyt. II. Miklós orosz cár meg saját kocsikat építtetett magának a vonathoz. Az egyik francia elnök, Paul Deschanel pedig egy éjjel kiesett a vonatból, miután több altatót vett be a kelleténél. Megúszta az esést, de kénytelen volt lemondani, mert az eset után rajta nevetett egész Franciaország.
1918-ban az Orient Expressz egyik kocsijában írták alá a németek a fegyverletételt az első világháború végén a compiégne-i erdőben. Ezután ezt a szerelvényt Párizsban állították ki, ahonnan 1940-ben a németek Hitler parancsára visszavitték a compiégne-i erdőbe. Itt megismételték a fegyverletétel aláírását, csak épp fordított felállásban, most a franciák adták meg magukat. A második világháború végéig a szerelvény már az erdőben maradt, de 1945-ben furcsa körülmények közt leégett. Sokak szerint Hitler parancsára gyújtották fel, hogy ne legyen ismét a német vereség szimbóluma a kocsi.
Nem mindig volt zökkenőmentes az utazás
Az eredeti útvonal egyébként Párizsból indult, érintette Münchent, Bécset, az első világháborúig Budapestet is, majd Bukaresten át érkezett Isztambulba. De az utazás nem volt mindig zökkenőmentes. Már az első úton is jelentős késés történt, mert Romániában árvíz, majd földcsuszamlás állította meg a vonatot. De előfordult olyan is, 1891-ben, hogy egy görög rablóvezér bandája kisiklatta az egész vonatot. A teljes személyzetet és az összes utast elrabolták, és csak hatalmas váltságdíj után engedték el őket.
1929-ben nem messze Isztambultól a vonat hatalmas hóviharba került és elakadt a nyílt pályán. Egy idő után elfogyott a tüzelő és az élelem is. Ezért az utasok a környékbeli falvakba menekültek. A vonat csak 11 nap után tudott tovább haladni. Ez az eset ihlette meg a világ leghíresebb krimiíróját, Agatha Christie-t is, aki néhány évvel később kiadta az egyik legismertebb regényét, a Gyilkosság az Orient Expresszen-t.
A vonat egyébként több írót és művészt is inspirált. Felbukkant az eredeti Drakula-regényben. És ez lett a helyszíne az egyik ismert James Bond-sztorinak. A 007-es ügynök az Orient Expresszen is harcolt az ellenséggel az Oroszországból szeretettel című filmben. De rajzfilmekben, képregényekben is felbukkant a vonat. A Tini Nindzsa Teknőcök egyik klasszikus epizódjában a zöld páncélos hősök is ezen a vonaton keverednek akcióba. De felhasználták a vonatot bűvészmutatványban is, konkrétan egy tévéshow-ban eltüntették a vonat egyik étkezőkocsiját.
Az Orient Expressz fénye a második világháború után kopni kezdett, szerepét átvették a repülőgépek. A luxus-szolgáltatások nagy része eltűnt, és a járat már másodosztályú kocsikat is kapott. Az utolsó járat a teljes vonalon, Párizstól Isztambulig 1977. május 22-én indult el.
